Kategória: Idézgető
Túl sok minden zajlik egyszerre a világban, rengeteg inger ér bennünket mindennap, és egy idő után mélységesen fárasztóvá válik, ha folyamatosan vannak körülöttünk, és/vagy állandóan figyelnünk kell valamikre/valakikre.
Kissé elsodort az élet a blogomtól, több lett a feladatom, mint a hozzávaló időm, ráadásul a világban kialakult káoszban arra is nagyon kellett figyelnem, hogy megőrizzem a józan eszem. Most újra itt vagyok, legalább is egy kis időre.
Teljes a hisztéria, a zűrzavar, egyeseknél pedig végképp kezd elszakadni a realitáshoz fűződő szál. Egyszerűen belefáradtam, ezért az elmúlt hónapokban elfogytak a szavaim, de most már muszáj volt kiírnom magamból.
Tetszik vagy sem, tudomásul kell vennünk, hogy egyetlen állandóság létezik, és az maga a változás. Abban pedig bőven volt, van, lesz is részünk, és hát persze ezt mindenki a maga módján próbálja feldolgozni.
Az idei év sokkoló változásokat hozott, alaposan átrendezte világunkat, sok minden másképp alakult, mint ahogy eredetileg terveztük. Számtalan nehézséget, korlátozást, próbatételt, tanítást, majd megoldást kínált számunkra,
A díszekbe és fényekbe öltöztetett város és az üzletek hatására sem igazán ünnepi a hangulat. Az ilyenkor megszokott vásárok és programok nélkül idén rendhagyóak, csendesebbek lesznek a decemberi ünnepeink.
A jelenlegi, embert próbáló helyzet mindenkit új kihívások elé állít, napról napra változik sok minden. Kétségbeesés helyett hálás vagyok mindazért, ami megadatott, és igyekszem olyan megoldások és lehetőségek felé nyitni
Azt, hogy az életünk milyen irányban alakul, nagyban befolyásolja, hogy milyen az önmagunkhoz való viszonyunk. Külsőleg és belsőleg is folyamatosan változó tökéletlenségünk felfedezése, …
Sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Magánéleti, és szakmai szempontból is eseménydús hónapok vannak mögöttem, így számomra fontosabb dolgoknak szenteltem az energiám, mint a blogolás.
Az élet egyik alapigazsága, hogy csak akkor tudunk aratni, ha előtte vetettünk is, és ki mit vet, azt arat, mert érzéseink, gondolataink, szavaink, tetteink, vagy épp tétlenségünk mindig visszahatnak ránk.
Sajnos elég sok olyan embert ismerek, akik már vasárnap este gyomorgörccsel és fejfájással reagálnak arra, hogy másnap, hétfőn, dolgozni kell menniük. Konfuciusz (Confucius) filozófus egyik bölcs mondása így szól:
Sokan szinte állandóan keseregnek, panaszkodnak, és csak arra koncentrálnak, hogy mi hiányzik az életükből. A problémák sűrű boncolgatása, és a folyamatos aggódás sem segít a megoldások megtalálásában.
Sosem értettem, hogy miért gondolják egyesek, hogy bármi is megvalósulhat mindabból, amiről álmodoznak, amit tervezgetnek, ha sosem lépnek a tettek mezejére. A sült galamb nem repül, előbb meg kell fogni, majd megsütni.
Lezárul életünk egy éve, s elkezdődik egy új, amikor számot vetünk azzal, hogy mi az, amivel elégedettek vagyunk, és mi az, amit mostantól másképp szeretnénk. Új tapasztalatok, kihívások, és élmények várnak minket.