Lehet másképp is


Túl sok minden zajlik egyszerre a világban, rengeteg inger ér bennünket mindennap, és egy idő után mélységesen fárasztóvá válik, ha folyamatosan vannak körülöttünk, és/vagy állandóan figyelnünk kell valamikre/valakikre.


 

Lehetséges, de nem ajánlatos folyamatosan csak hajtani, teljesíteni. Az egyre gyorsuló technológia, a túlpörgő életformánk, az egyszerre sokat akarás ugyanis testi-lelki betegségekhez vezet, ezért időnként szükséges a lelassítás, az elménk folyamatos zakatolásának lecsendesítése.

„Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk. Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat. Tudjuk, hogy mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni.” Leo Buscaglia

Nem egyszerű, de érdemes kipróbálni többféle módszert (séta, torna, merengés, légzőgyakorlat, jóga, meditálás, zene, tánc, …) és ráérezni, hogy melyik az, ami leállítja bennünk a zsivajt, és általa újra harmóniába, egyensúlyba kerülünk.

Alapvetően nagyon is aktív, társaságkedvelő embernek vallom magam, de rendszeresen élek az elvonulás, a bekuckózás lehetőségével is, amikor nem kell beszélni, jönni-menni, senkinek sem kell megfelelni, nem szükséges semmit tenni, csak úgy lenni. A zajoktól eltávolodva, a csendemben könnyebben összehangolódok önmagammal, és ráérzek, meglátok, meghallok olyat is, amit addig nem.

„Ha csak ülsz és figyelsz, észreveszed, milyen fáradhatatlan elméd. Ha megpróbálod lenyugtatni, az csak ront a helyzeten, de egy idő után mégiscsak megnyugszik, és amikor ez megtörténik, képes leszel arra, hogy egészen finom dolgokat is meghallj. Ez az, amikor intuíciód kezd kibontakozni, és kezded a dolgokat sokkal tisztábban látni, és kezdesz sokkal inkább a jelenben élni. Az elméd szép lassan lelassul, és a pillanat hatalmasra tágul. Sok olyat meglátsz, amit azelőtt nem láttál. Ez az elmélet, ezt kell gyakorolni.” Steve Jobs

Hajlamosak vagyunk olyannyira hajtani az életet, hogy közben az igazi értékekről elfeledkezünk, ezért fontos, hogy jusson elég minőségi idő önmagunkra, és az igazán fontos dolgokra, személyekre.

Minél gyorsabban rohanunk, annál jobban szem elől tévesztjük a lényeget, hogy csak a jelennel rendelkezünk, a holnapra nincs semmilyen garancia. Újra élni semmit sem lehet, ezért folyamatosan tanulom és gyakorlom, hogy jelen legyek a MOST-ban, az ITT-ben, és ne csak le és túléljem, hanem megéljem az életem.

“Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?” Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Soha ne feledd: Felbecsülhetetlen értékű, egyedi ajándékot kaptál a születésedkor, – örülj neki. Amilyen gyakran csak lehet, tiszta fejjel, teljes szívvel, hittel élj, – vétek a neked járó időmennyiséget elpazarolni. Lassulj le, figyelj a részletekre, ragadd meg a pillanatok csodáját, tápláld, ápold, szeresd, óvd, – élvezd az életed. Ameddig csak lehet, hozd ki mindenből a legjobbat, legtöbbet, – de semmit, senkit se siettess.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük