Kategória: A lélek erőlevesei
Túl sok minden zajlik egyszerre a világban, rengeteg inger ér bennünket mindennap, és egy idő után mélységesen fárasztóvá válik, ha folyamatosan vannak körülöttünk, és/vagy állandóan figyelnünk kell valamikre/valakikre.
Van az úgy, amikor az élet szinte elviselhetetlenül fáj és sok egyszerre. Amikor minden erőfeszítés hiábavalónak tűnik, és a traumatikus élmények hatására elönt minket a teljes kétségbeesés, a reménytelenség.
Tetszik vagy sem, tudomásul kell vennünk, hogy egyetlen állandóság létezik, és az maga a változás. Abban pedig bőven volt, van, lesz is részünk, és hát persze ezt mindenki a maga módján próbálja feldolgozni.
Az idei év sokkoló változásokat hozott, alaposan átrendezte világunkat, sok minden másképp alakult, mint ahogy eredetileg terveztük. Számtalan nehézséget, korlátozást, próbatételt, tanítást, majd megoldást kínált számunkra,
A jelenlegi, embert próbáló helyzet mindenkit új kihívások elé állít, napról napra változik sok minden. Kétségbeesés helyett hálás vagyok mindazért, ami megadatott, és igyekszem olyan megoldások és lehetőségek felé nyitni
Az élet egyik alapigazsága, hogy csak akkor tudunk aratni, ha előtte vetettünk is, és ki mit vet, azt arat, mert érzéseink, gondolataink, szavaink, tetteink, vagy épp tétlenségünk mindig visszahatnak ránk.
Sokan szinte állandóan keseregnek, panaszkodnak, és csak arra koncentrálnak, hogy mi hiányzik az életükből. A problémák sűrű boncolgatása, és a folyamatos aggódás sem segít a megoldások megtalálásában.
Lezárul életünk egy éve, s elkezdődik egy új, amikor számot vetünk azzal, hogy mi az, amivel elégedettek vagyunk, és mi az, amit mostantól másképp szeretnénk. Új tapasztalatok, kihívások, és élmények várnak minket.
Ahány ember, annyiféle karácsony,… Számomra egy ünnepnap akkor válik valóban ünnepé, ha kiemelkedik a mindennapok sorából. Ezért teszek érte, hogy ne csak a környezetem, a lelkem is ünneplőbe öltözhessen.
Van az úgy néha, hogy az ember lánya vagy fia elbizonytalanodik, mert épp nagyon nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy azt elképzelte. Ilyen helyzetekben nekem a zene és pár mondat mindig segít, hogy a holtpontról továbblépjek.
Az én univerzumomban akkor van ideje valaminek, amikor úgy gondolom, hogy most van itt az ideje. Ma például megengedtem magamnak, hogy csak délben ébredjek, és az órát is csak akkor állítottam át 11-re. Ráérek.
Egy bizonyos életkor után már nem hivatkozunk a körülményeinkre, mert felismerjük, hogy életünk alakulása végső soron a saját gondolataink és érzelmeink által megteremtett döntéseink és cselekedeteink következménye.
Senki sem képes megváltozni egyik napról a másikra, de ha lépésről lépésre, a nehézségekből is folyamatosan tanulva, minden nap teszünk a tervezett céljainkért, akkor az előttünk álló út már nem is annyira ijesztő.