Szívem-lelkem vágyai szerint


 

Olykor nem könnyű ezt beismerni, de tudatos vagy épp tudattalan választásainkért teljes egészében mi vagyunk a felelősek, a környezetünk „csak” folyamatosan feladja a leckéket, és igyekszik minél nagyobb befolyással bírni a döntéseinkre.

Egy-egy helyzetet utólag átgondolva, rájöttem, hogy sokszor nem a tényekre és az észérvekre, hanem csakis szívem-lelkem vágyaira hallgatva döntöttem. Ez olykor nem kevés bátorságot igényelt, de szinte a zsigereimben éreztem, hogy mi a teendőm, és nem bántam meg. 🙂

“Akármilyen jól kecsegtető lehetőség adódik az életedben, akármiben vagy éppen válaszúton, bármi is az, ami elbizonytalanít, vagy kihívás elé állít, mindig egyetlen dolgot tarts szem előtt: Soha nem az a lényegi kérdés, hogy te meg tudsz-e felelni abban a helyzetben, annak az embernek, annak a dolognak, hanem sokkal inkább az, hogy az a helyzet, az az ember, az a dolog megfelel-e neked?!

Sem egy jó állás, sem egy barátság, sem egy párkapcsolat, sem egy megtisztelőnek tűnő feladat nem fog tudni teljessé tenni, vagy hosszú távon az életedben maradni, ha nem vagy benne teljes szívvel-lélekkel! Az egész élet lényege, hogy merjünk a szívünk legigazibb vágyai szerinti választások mellett kiállni és ezeket működtetve, élve, segítsük ebben társainkat is! Evidens, hogy ennek zálogaként idővel minden elmúlik, ami nem a szívünk szerint való…”

„Ahogyan magunkra találunk, úgy tisztul le egyre inkább bennünk, hogy mi esik jól és mi nem, mi tartozik hozzánk és mi nem, mivel tud együtt rezegni a lelkünk és mivel nem. A világ gazdag és sokszínű, napról napra egyre több impulzussal, lehetőséggel, gondolattal, véleménnyel találkozunk. Ám nem kell mindegyiket befogadnunk.

Talán furcsának tűnik először, hogy lépésenként kivonjuk magunkat a nagy, közös őrületből, hogy nem követjük a kolompszót, hogy meghúzzuk a határainkat. De ennek ajándékaként felfedezhetünk valamit, ami sokkal színesebb, sokkal zengőbb, sokkal élettelibb, sokkal inkább hozzánk tartozó… a saját egyéniségünket, lelkiségünket, egy szóval: önmagunkat. Egyszerűen és csendesen, hangos szavak, dobpergés és fanfárok nélkül, könnyedén… minden helyzet, amivel találkozunk, önmagunkról tanít valamit. Hol azt, hogy kik vagyunk valójában és mi tartozik eleve hozzánk – hol azt, hogy mi nem vagyunk, és mit nem kíván a lelkünk.” Zentai Anna

Természetes, hogy szükséges másokhoz is alkalmazkodnunk, és időnként kompromisszumokat kötnünk, ám ha ennek mértéke már akkora, hogy közben önmagunkat elvesztjük, az már megalkuvás. Ami pedig a legnagyobb önbecsapás, és a hátterében mindig megtalálható a változtatástól való félelem, a gyávaság.

A számtalan elvárás közepette is merjétek önmagatokat felfedezni, és befelé figyelve, szívetek-lelketek vágyaira hallgatva dönteni!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.