Elkezdődött egy új év, az idei első iskolanap, munkanap, ezért évkezdésre, hétkezdésre hoztam pár ébresztő, lélekerősítő, útravaló gondolatot, mivel nagyon nem mindegy, hogy mit táplálunk magunkban.

Kiszakított belőlem egy darabot az élet, aztán csak megy tovább, bár én még csak ott tartok, hogy levegőt vegyek… „Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem… És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne…

“Nem megy! Túl nehéz! Túl keserves! Nem bírom tovább!” Minden törekvésnek, minden küzdelemnek van egy holtpontja, amikor úgy érezzük: nem megy tovább. A “holtponton” tényleg meghal valami: