Tag: Márai Sándor
Ahogy sok másnak is, úgy az online világnak is vannak előnyei és hátrányai is. Fantasztikus, hogy tőlem sok-sok kilométerre lévő emberekkel könnyedén kapcsolatot tarthatok, a látszat emberekkel azonban…
„Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen,
“Semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku és félmegoldás. Csak az számít amire te szerződtél önmagaddal és jellemeddel. Ebben a szerződésben nincs alku.”
Nem csak a nyár apropóján, hanem egyébként is érdemes időnként kizökkenni az elme vezérelt hétköznapokból, megengedni magunknak, hogy kicsit megálljunk, mielőtt továbbmennénk. Egyénenként változó, hogy …
2017-ben, Petőfi Sándor születésnapján, amely egyben a magyar költészet napja is, sajnos még mindig (vajon még meddig?) aktuális az alábbi vers, melyet Mácsai Pál fantasztikus előadásában megidézek.
Van úgy, hogy elveszítünk valamit, amiről azt hittük, a miénk. Aztán rádöbbenünk, hogy sosem volt az. Már nem fáj annyira, csak kicsit tovább tart törött világom darabjait újra összeillesztgetnem.
A nehéz helyzetekre nem mindenki reagál egyformán. Vannak, akiket az ideiglenes kudarc könnyebben elbizonytalanít, és hamarabb azt mondják, hogy elég volt, feladom. Az alábbi történetet …
Karácsonyra azt kívánom, hogy a csillogó felszín mögött sose vesszen el a lényeg. Becsüljétek, értékeljétek mindazt, ami megadatott, mert sokan nem tölthetik a szeretteikkel az ünnepet, békében, szeretetben, melegben, bőségben.
Magyarországon december 6-án érkezik a gyerekekhez a Mikulás, illetve a Télapó, vagy más néven Joulupukki. Akárhogy is nevezzük, mindannyiunkban élénken él a szánon érkező, fehér nagyszakállú, …
A hétfő sokak számára nem kedvenc, pedig a hét első napja, és egy új hét sok minden jót is hozhat, ha másképp állunk hozzá. Ugye Te is tudod, hogy nem túl eredményes, amikor úgy csinálsz, mintha, …
„Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól,…