Felszín és mélység


Ahogy sok másnak is, úgy az online világnak is vannak előnyei és hátrányai is. Fantasztikus, hogy tőlem sok-sok kilométerre lévő emberekkel könnyedén kapcsolatot tarthatok, a látszat emberekkel azonban nem tudok (nem is akarok) semmit sem kezdeni.

 

 

Farsang, kicsit másképp? Sok oka lehet annak, ha valaki a külvilág számára egy általa elképzelt, hamis életet mutat. Látszólag, kívülről nézve minden szuper: nagyszerű partner, csodás gyerek(ek), sikeres társasági élet, karrier, vagyon, pompa, csillogás, amit a közösségi oldalakra folyamatosan posztolt fotói is bizonyítanak, a kapott lájkok, és a felszínes trécselések pedig mindebben meg is erősítik.

Görcsösen ragaszkodik ahhoz a mesterkélt képhez, amit mutat magáról, gyűjti az ismerősöket, pózol ismert emberekkel, szinte megszállottan vadássza a pozitív visszajelzéseket, mintha ez valamiféle társadalmi státuszként szolgálna. Gondosan megválogatja, hogy honnan, kikkel jelentkezik be, jól megszerkesztett képekkel, hogy minél fiatalabbnak, szebbnek, menőbbnek látszódjon. Néha kegyesen egy szelfi erejéig leereszkedik a „pórnéphez” is, majd a hátuk mögött kibeszéli, lekicsinylően kineveti őket. A közösségi oldalakon éli az életét, egész napja azzal telik, hogy mások előtt szerepel, és amit ő nem lájkolt, vagy nem tegelt be, az lényegtelen. Így méri ő a saját értékét.

Néha azonban lehull a lepel, félrecsúszik az álarc, és akkor kiderül, hogy a sokak által irigyelt élet igazából egy önmagával meghasonlott, érték vesztett, önbizalom hiányos ember illúziója, aki mélyen, belül nem szereti, nem fogadja el önmagát, pokolian szenved az ürességtől, és figyelemre, szeretetre vágyik.

Elképesztő energiákat fektet be a szürke kiszínezésébe, és folyamatosan várja a külső megerősítést, hogy minden úgy jó, és szép az életében, ahogy van, de mivel mindez rendkívül kimerítő tevékenység, egyszer csak bekövetkezik a lelepleződés, legalább is előttem.

Nem ítélkezem, inkább mélységesen elszomorít, ha valaki a másoknak való megfelelésért, a várható előnyökért, a látszólagos biztonságért, békéért, vagy egyebekért nem vállalja fel valódi önmagát, inkább elhagyja (eladja) a lelkét.

„Arra vágyunk, hogy az emberek megértsenek, és azért szeressenek, mert megértenek. Ez pedig nem lehetséges addig, amíg csupán a testet látják belőlünk. Önmagunkban és másokban is a mélyről jövő, aranyszínű ragyogást akarjuk tudatosítani, nem csupán a csillogó felszínt, a látszatot. E törekvésünk kimenetele pedig egyedül attól függ, hogy mi magunk mivel azonosulunk. Hogy mentálisan és érzelmileg mit helyezünk előtérbe, mert a többiek ahhoz fognak viszonyulni. Vagy gyengédséget, örömöt, kedvességet, nyíltságot és békét árasztunk magunkból, vagy elrejtőzünk egy pusztán anyagi azonosító mögé. A kettő együtt nem megy, hiszen az egyik a szeretet, a másik a félelem.” Gerald G. Jampolsky

Egyikünk sem tökéletes és hiba nélküli, mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei, és miközben önmagunk kiteljesedésére törekszünk, nem mindig vagyunk szerethetőek, vagy legalább is könnyen elviselhetők mások számára.

„Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát… s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról.” Márai Sándor

Természetes, hogy ahogy a világ változik, mi is változunk, mindezek ellenére, vagy talán pont ezért tartom lényegesnek, hogy ne játszunk színházat, farsangot önmagunknak és egymásnak sem. Sokkal egyszerűbb annak lenni, ami vagyunk (már ha vesszük a fáradtságot, és a bátorságot, hogy megismerjük önmagunk), mint tettetni azt, ami nem vagyunk.

„Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk!” Lázár Ervin

Kockázattal, sokszor hátrányokkal is jár az álarc nélküliség, a látszat helyett a valóság felvállalása, és megmutatása, a felszínesség azonban sosem nyújthat mély és tartós kapcsolódásokat másokhoz.

Bár elsőre félelmetesnek tűnik, valójában felszabadító, amikor megengedjük magunknak és persze másoknak is az őszinte nyíltságot. Érdemes kipróbálni!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.