Van az úgy, amikor az élet szinte elviselhetetlenül fáj és sok egyszerre. Amikor minden erőfeszítés hiábavalónak tűnik, és a traumatikus élmények hatására elönt minket a teljes kétségbeesés, a reménytelenség.

Teljes a hisztéria, a zűrzavar, egyeseknél pedig végképp kezd elszakadni a realitáshoz fűződő szál. Egyszerűen belefáradtam, ezért az elmúlt hónapokban elfogytak a szavaim, de most már muszáj volt kiírnom magamból.

A jelenlegi, embert próbáló helyzet mindenkit új kihívások elé állít, napról napra változik sok minden. Kétségbeesés helyett hálás vagyok mindazért, ami megadatott, és igyekszem olyan megoldások és lehetőségek felé nyitni

Az élet egyik alapigazsága, hogy csak akkor tudunk aratni, ha előtte vetettünk is, és ki mit vet, azt arat, mert érzéseink, gondolataink, szavaink, tetteink, vagy épp tétlenségünk mindig visszahatnak ránk.

Sajnos elég sok olyan embert ismerek, akik már vasárnap este gyomorgörccsel és fejfájással reagálnak arra, hogy másnap, hétfőn, dolgozni kell menniük. Konfuciusz (Confucius) filozófus egyik bölcs mondása így szól: