Megmaradtam – embernek


Van úgy, hogy elveszítünk valamit, amiről azt hittük, a miénk. Aztán rádöbbenünk, hogy sosem volt az. Már nem fáj annyira, csak kicsit tovább tart törött világom darabjait újra összeillesztgetnem.


“Ahogy az élet sokszor fájdalmas útján haladunk, sohasem szabad elfelejtkeznünk bámulatos ellenálló és túlélőképességünkről. Ahogy egész erdők leégnek és újra nőnek, ahogy telet követ tavasz, úgy rendezte el a természet azt is, hogy felülemelkedjünk minden szenvedésen.” Judy Tatelbaum

“Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait,… és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak, és igazán akarnak… Igen, egy napon eljön az igazság megismerése… De akkor ez sem fáj már.” Márai Sándor

“Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.” Szabó Magda

“Csak Egy vagyok, de vagyok; nem tehetek meg bármit, de valamit tehetek; s minthogy nem tehetek meg bármit, nem fogok elzárkózni attól, amit megtehetek.” Edward Everett Hale

“Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darabka kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, gyűlöletem; és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, “terepfelverőnek”, lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.” Latinovits Zoltán

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!