Teljes a hisztéria, a zűrzavar, egyeseknél pedig végképp kezd elszakadni a realitáshoz fűződő szál. Egyszerűen belefáradtam, ezért az elmúlt hónapokban elfogytak a szavaim, de most már muszáj volt kiírnom magamból.

Minden helyzet átmeneti. Pillanatnyilag sok szempontból “elsötétült az ég”, de nincs kétségem afelől, hogy a felkelő nap sugarai újra ránk ragyognak, egyszerűen azért, mert ez a természet rendje, amit az emberek csak ideig-óráig befolyásolhatnak.

Teljesen természetes, hogy megoszlanak a vélemények mindarról, amelyek velünk történtek, történnek, hisz mindenki a maga szintjén, a saját érzésein keresztül szemléli a világot, és így nem egyformák a tapasztalataink sem.

Az viszont nagyon nem természetes, és nagyon nem jó, hogy egyre több a kioktatás, a bűnbak keresés, a megfélemlítés, a megbélyegzés. Támad a félelemtől beszűkült tudat, a megosztó, gyűlöletkeltő propaganda.

Egy önálló gondolkodásra képes ember széles körben igyekszik tájékozódni, összeveti a különböző hírforrásokat, utána jár azok hitelességének, hogy értékét, vagy épp értéktelenségét képes legyen helyesen megítélni.

„Nem szükséges egyetértenünk mindenben, de módot kell találnunk arra, hogy úgy kezeljük a különbségeinket, hogy azok ne álljanak közénk.” Gary Chapman

Sokan nem érzik jól magukat, ezért hát úgy gondolják, hogy más se érezze jól magát, és tesznek is róla, hogy ez így legyen. Sok a “jóakaratú” véglény, akik néha kiverik a biztosítékaim, ezért időnként muszáj elvonulnom, mert egyszerűen „emberundoritiszem” van.

Embernek nevezett elegyek, cégek, kormányzatok ilyen-olyan érdekekre hivatkozva diszkriminálnak, ennek következményeként pedig emberek, családok ezrei mennek tönkre testileg, lelkileg, gazdaságilag.

Ehhez semmilyen módon nem vagyok hajlandó asszisztálni! Az emberi esendőséget csak-csak elfogadom, de az embertelenséget, a gonoszságot egyáltalán nem tolerálom. A világ ezen dolgaiból nem vonhatom ki magam teljesen, és nem mindig tudok szembe menni az „árral”, de igyekszem úgy alakítani az életem, hogy minél kevesebb hatással legyenek rám, és megtehetem, hogy nem veszek részt abban, ami nem építő és nem jóindulatú.

„Az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: azt a végső emberi szabadságjogot, mely szerint eldöntheti, hogyan álljon hozzá az adott körülményekhez.”

Az én választásom, döntésem az, hogy továbbra is tartózkodom attól, hogy bárkit, bármiről is győzködjek, és továbbra is megválogatom, hogy mit olvasok, hallgatok, nézek, és azt is, hogy kik vesznek körül.

Szelektálok, de ember és ember között nem teszek különbséget, – amennyiben tisztességes, becsületes. Kortól, nemtől, kinézettől, etnikumtól, szexuális orientációtól, egészségi állapottól, anyagi helyzettől, pártállástól, oltottságtól, … függetlenül mindenkivel képes vagyok együttműködni.

Az életmennyiség helyett az életminőséget választók közé tartozom, nem csak túlélni, hanem élni is akarok. Hiszek a tudatosság, a nyitottság, az empátia, a szeretet, a fejlődési képesség, az elfogadás, a türelem, a kölcsönös segítségnyújtás erejében. Minden tapasztalatom ellenére, vagy épp ezért, továbbra is hiszek – az EMBERekben, a tiszta kapcsolatokban.

Manapság mindenki szakértő, mindenhez is ért, mindent jobban tud. Én továbbra is csendesen, de kitartóan csak arról beszélek, és csak azt csinálom, amihez valóban értek, és amit hitelesen tudok képviselni, a magam módján, és a legjobb szándékom szerint. A mindennapok csodájára, az apró örömök megbecsülésére fókuszálva csak azzal foglalkozom, amit szívvel-lélekkel, szeretettel tudok tenni.

Nem vagyok hajlandó keseregni, panaszkodni, félni, sem másoknak ártani. Persze, sok minden és sok mindenki lehetne jobb, és a miértekre én sem mindig találom meg a válaszokat, mégis szerencsésnek mondhatom magam. Van levegő, amit belélegezhetek, víz, étel, amit magamhoz vehetek, és van hol álomra hajtani a fejemet. Szeretteim, barátaim csak néhányan vannak, DE vannak. Betegség nélkül, örömmel tehetem a dolgom nap mint nap. Anyagi javakban ugyan nem bővelkedem, saját házam, lakásom, … nincsen, mégis a gazdagság érzése tölt el, mert megvan mindenem, ami igazán értéknek számít.

Ezt a fajta „elégedettségem”, életigenlő hozzáállásom valószínűleg csak az érti, aki ugyanúgy átélte, megtapasztalta, hogy mennyire sérülékeny az egészség, az emberi kapcsolatok, az egész élet.

Egyikünknél sincs a “Bölcsek köve”. Én sem tudom, mit hoz a holnap, de azt tudom, hogy végtelenül hálás vagyok azért, hogy itt vagyok, és részese lehetek számtalan áldásnak, ami körülvesz, és azért is, hogy annyi szeretetet, biztatást, támogatást, törődést kapok, amiből tovább is tudok adni.

Kritikus élethelyzetekben általában mindenki a vérmérséklete és a sokszor tudattalan hiedelmei szerint reagál. A kiszámíthatatlanság, a kiszolgáltatottság sok embert kényszerpályán mozgat, és ha épp nem találják a kiutat, akkor bárány vagy épp farkas módra váltanak. A napi feszültségeket fontos és szükséges feloldani, de nem egymáson kell(ene) levezetni. Élni kell, nem félni, és pláne nem gyűlölködni!

“Sokkal könnyebb változtatni azon, amit te teszel, mint azon, amit más tesz.” Donald Walsch

Vigyázzatok magatokra és másokra, hallgassatok a szívetekre, és igyekezzetek emberek maradni, a legnehezebb helyzetekben is. Engedjétek ki saját napsugaraitokat, hogy másokra is ráragyoghassatok, hogy töltődni tudjanak belőletek. Törjétek meg a sötétséget, mint a hajnal fénye az éjszakát.

Minden nap egy új nap, amikor minden lehet akár sokkal jobb – rajtam, rajtad, rajtunk múlik.

A végére egy klasszikust idézek: „Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban.” Mahatma Gandhi

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!