Lezárul életünk egy éve, s elkezdődik egy új, amikor számot vetünk azzal, hogy mi az, amivel elégedettek vagyunk, és mi az, amit mostantól másképp szeretnénk. Új tapasztalatok, kihívások, és élmények várnak minket.
Ahány ember, annyiféle karácsony,… Számomra egy ünnepnap akkor válik valóban ünnepé, ha kiemelkedik a mindennapok sorából. Ezért teszek érte, hogy ne csak a környezetem, a lelkem is ünneplőbe öltözhessen.
Az adventi koszorú első gyertyáját meggyújtva sokan ráébredtünk, hogy fogyasztói társadalmunkban nem is olyan egyszerű kicsit lelassulni, és másokra is odafigyelve, a karácsonyi ünnepekre hangolódni.
Van az úgy néha, hogy az ember lánya vagy fia elbizonytalanodik, mert épp nagyon nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy azt elképzelte. Ilyen helyzetekben nekem a zene és pár mondat mindig segít, hogy a holtpontról továbblépjek.
Az én univerzumomban akkor van ideje valaminek, amikor úgy gondolom, hogy most van itt az ideje. Ma például megengedtem magamnak, hogy csak délben ébredjek, és az órát is csak akkor állítottam át 11-re. Ráérek.
Egy bizonyos életkor után már nem hivatkozunk a körülményeinkre, mert felismerjük, hogy életünk alakulása végső soron a saját gondolataink és érzelmeink által megteremtett döntéseink és cselekedeteink következménye.
Elképesztően mozgalmas, és eléggé megterhelő heteken vagyok túl. A megszokott rutinfeladatokon túl bőven találkoztam új kihívásokkal is, ami lehetőséget nyújtott új ismeretek elsajátítására, tudásom gyarapítására.
Egyikünk sem tévedhetetlen és ezt néha nagyon nem könnyű fel- és elismerni. Mégis kulcsfontosságú, ha fejlődni kívánunk, és szeretnénk elkerülni, hogy ugyanazt a tévedést vagy hasonlót újra elkövessük.
Senki sem képes megváltozni egyik napról a másikra, de ha lépésről lépésre, a nehézségekből is folyamatosan tanulva, minden nap teszünk a tervezett céljainkért, akkor az előttünk álló út már nem is annyira ijesztő.
Sydney Smith angol író szerint: „A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk.” A közvetlen környezetünkben is számtalan lehetőség adódik minden nap…
Örülök, amikor egy kitűzött célt sikerült elérnem, és hálás vagyok mindazoknak, akik tudásukkal, tapasztalatukkal ebben segítettek. Azokkal viszont nincs dolgom, akik csak a végeredményt irigylik, de közben nem hajlandóak…
Saját életünk és mások életének jelene és jövője nagymértékben attól is függ, hogy mennyire vagyunk képesek a mennyiség helyett a minőségre, és a könnyen cserélhető helyett a maradandó értékekre összpontosítani.
Sajnos egyre többször tapasztalom, hogy már nem hagyatkozhatunk arra, hogy mindenki tudja, hogy mit illik és mit nem, hanem egyértelműen ki kell jelölnünk és meg is kell védenünk a személyes határainkat.
Bár már régen kinőttem a gyerekkorból, a mai napig is elvarázsolnak Lázár Ervin csodás meséi, amelyek tanmesék is egyben. A nagy mesemondó 1936 május 5-én született, rá emlékezve hoztam egy humoros történetet tőle:
Erénykerék
Kattints a képre, és kiderül,
milyen erényt kell ma gyakorolnod!
Legutóbbi hozzászólások