Tag: Bruno Ferrero
Sydney Smith angol író szerint: „A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk.” A közvetlen környezetünkben is számtalan lehetőség adódik minden nap…
Gyorsan elszalad mellettünk az élet, ezért nem árt olykor tisztázni magunkban, hogy mire mondjuk azt, hogy elég, és mi az, ami szerintünk még nem elég. Aztán persze az se árt, ha a tisztázás után eszerint folytatjuk utunkat.
Mindennapi életünknek mindig vannak könnyebb és nehezebb időszakai. Ennek okozatként öntudatlanul is kialakul a saját hiedelemrendszerünk, amely aztán sokszor láthatatlan falként akadályozhat minket…
Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy…
Vannak reménytelennek tűnő időszakok, kihívással teli megtorpanások, de sem a pánik, sem az önsajnálat, sem pedig a „megváltoztathatatlanba” való belenyugvás nem megoldás. Minden gödörből van kiút,
“Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét. Közelében volt egy út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát, elgondolkozott:
Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt.