Te hajlandó vagy megfizetni?


Örülök, amikor egy kitűzött célt sikerült elérnem, és hálás vagyok mindazoknak, akik tudásukkal, tapasztalatukkal ebben segítettek. Azokkal viszont nincs dolgom, akik csak a végeredményt irigylik, de közben nem hajlandóak az időt, pénzt, munkát, azaz az odavezető utat megfizetni.

 

Sokszor fogalmunk sincs róla, hogy valójában milyen élete lehet annak, akire irigykedünk, csak mert látszólag jobban megy a sora, vagy valamiben sikeresebb, mint mi. Ezért amikor irigységet észlelek magamon, akkor mindig igyekszem mélyebbre ásni.

Ha valaki úgy jut előrébb, hogy nincs mögötte valódi teljesítmény, viszont „jó” kapcsolatokkal rendelkezik, az mindig felháborít, de egyáltalán nem irigylem, mert valószínűleg olyan árat fizet érte, amit én sosem akarnék.

Amikor azonban valaki például a szakmámban (kéz és lábápoló) sikereket ér el, akkor az „irigységem” kifejezetten pozitív hatással bír. Egyrészt örülök a sikerének, és annak, hogy általa sok ember keze-lába egészségesebbé és szebbé válik, másrészt engem is arra ösztökél, hogy felismerjem a saját képességeim, lehetőségeim, és azt, hogy ezek által hogyan tudnék fejlődni, jobbá válni.

“Egy este egy koktélpartin egy híres zongorista eljátszott néhány számot. Később odajött hozzá a háziasszony, és azt mondta:

– Bármit megadnék azért, hogy úgy játsszak, mint ön!
A zongorista egy darabig elgondolkozva nézte, majd így szólt:
– Nem, nem hiszem.
A háziasszony meglepetten, és zavarban a vendégei előtt, azt mondta:
– De igen, teljesen biztos vagyok benne.
A zongorista megrázta a fejét.

– Ön szeretne úgy játszani, mint én, de nem szeretne napi nyolc órát gyakorolni húsz éven át, hogy megtanulja, hogyan kell.

Egy időre csönd lett: a vendégek a tányérjukat bámulták. De senki sem kezdett vitázni. Mindenki tudta, hogy a zongoristának igaza volt. A háziasszony blöffölt. Szeretett volna zongoraművész lenni, de nem szeretett volna azzá válni.

Megkaphatsz bármit, ha hajlandó vagy megadni az árát. Az árat kifejezheted dollárban, centben vagy éppen munkaórában. Lehet az ár az erőfeszítés, amit egy képesség elsajátításába fektetsz, vagy az, amiről le kell mondanod azért, hogy megkapd, amire vágysz.

Bármi is legyen az ár, meg kell fizetned az utolsó fillérig. A sors nem alkuszik.

Azon elhatározásod, hogy te igenis megfizeted az árat, adja neked az erőt ahhoz, hogy valóra váltsd a kívánságod. Ha száz százalékig biztos vagy benne, hogy hajlandó vagy kifizetni, akkor száz százalék, hogy sikerül. Ha ötven százalékig vagy biztos benne, akkor az esélyed ötven százalékos.

Ok és okozat egyszerű összefüggése az egész. Az ár az ok, a kívánság az okozat. Add meg az árát, és kívánságod teljesül.” Keith Ellis: Csodalámpa

“Amit szívvel-lélekkel csinálsz, abba bele fogsz adni apait anyait. Ha valamiért lelkesedsz, minden nap jobbá akarsz válni benne és egyre többet és többet akarsz adni magadból. Nem azért mert ‘kell’, hanem mert szereted, amit csinálsz. Fejlődni akarsz benne: pénzt, időt, energiát nem sajnálva. Ebből a lelkiállapotból valamilyen formában mindig mesterművek születnek, és erre idővel az emberek is felfigyelnek. Lehetőségeket kínálnak, a tevékenységed által kapcsolatokat és piacot építhetsz. Nincs ember, akit ne fogna meg egy olyan termék/szolgáltatás/tevékenység, amit szívvel-lélekkel végeznek.” Bob Proctor

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.