Tag: Anthony de Mello
A tanmese olyan táplálék a léleknek, amelyből nem lehet túl sokat fogyasztani, ezért hoztam egy újabb történetet: A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette.
Reggel, kinézve az ablakomon, a borús idő, és az egyre csak szakadó eső eszembe juttatta, hogy van, amit befolyásolni tudunk, és van, amit nem. Az időjárás például mindig olyan, amilyen. Van, akinek épp tetszik, és van, akinek nem.
Sok kicsi sokra megy és közösséget teremt. Ezt bizonyítja az alábbi történet is, amely nem hatalmas egyéni teljesítményekről, hanem az egymásra figyelésről és az összefogásról szól. Készítsétek el ti is a világ legjobb levesét!
Panaszkodni egyszerű, mert ilyenkor másra lehet mutogatni, mint a probléma okozójára. Kiváltani másokból a figyelmet, az együttérzést egy ideig lehetséges, de a szüntelen panaszkodás végső soron…
Ha hatni akarsz a másikra, kezdd azzal, hogy őszinte szeretetet tanúsítasz iránta, mert különben nem tudod előre vinni. Azután bármi történjék is, bízzál benne. Végül csodáld meg, hiszen mindig van a másikban…
Egy tanár a diákjainak azt a feladatot adta fel, hogy vegyenek egy ládikót vagy dobozt, és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek, és akiknek nem tudnak…