A világ legjobb levese


Sok kicsi sokra megy és közösséget teremt. Ezt bizonyítja az alábbi történet is, amely nem hatalmas egyéni teljesítményekről, hanem az egymásra figyelésről és az összefogásról szól. Készítsétek el ti is a világ legjobb levesét!


A világ legjobb levese

A falusi asszony igencsak meglepődött, amikor egy meglehetősen jól öltözött idegen kopogtatott ajtaján és ennivalót kért.

– Sajnálom – mondta az asszony -, most éppen nincs itthon semmim.

– Ne is törődjön vele – válaszolta barátságosan az idegen -, van egy “leveskő” a tarisznyámban. Ha megengedné, hogy beletegyem egy fazék zubogó vízbe, a világ legízletesebb levesét készíteném el belőle, csak jó nagy legyen a fazék.

Az asszony kíváncsi lett. Feltette a fazekat a tűzre, a szomszédban pedig elsuttogta a leveskő titkát. Mire a víz forrni kezdett, az összes szomszéd ott volt, hogy lássák az idegent és leveskövét. Az pedig bedobta a követ a vízbe, majd egy kiskanálnyit jó étvággyal megízlelt, és így szólt:

– Csodálatos. Csak egy kis krumpli kellene bele.
– Nekem van egy kis krumplim – kiáltotta az egyik asszony.

Pár percen belül már ott is termett egy nagy adag szeletelt burgonyával, amelyet azonmód beleöntöttek a fazékba. Az idegen ismét megkóstolta a levest.

– Nagyszerű! – mondta, de aztán vágyakozva hozzátette: – Ha még egy kis hús is volna benne, akkor lenne ám csak az igazi!

Erre egy másik háziasszony rohant haza, hogy egy kis húst hozzon, amit az idegen hálásan elfogadott, és belerakta a fazékba. Amikor ismét megkóstolta a levest, szemét az ég felé fordítva mondta:

– Fenséges. Ha még egy kis zöldség is volna benne, tökéletes lenne, teljesen tökéletes.

Az egyik szomszéd gyorsan hazasietett, és egy nagy szakajtó répával és hagymával tért vissza. Miután ezek is bekerültek a fazékba, az idegen ismét megkóstolta a levest, majd így szólt: Sót és fűszereket!

– Itt vannak – mondta a háziasszony.
Aztán még annyit szólt az idegen: – Tányért mindenkinek!

Az emberek hazarohantak tányérért. Egyesek kenyeret és gyümölcsöt is hoztak. Akkor aztán mindannyian hozzáfogtak az evéshez. Az idegen mindenkinek bőven mért a fazékból. Valahogy furcsamód boldognak érezték magukat, miközben nevetve és beszélgetve fogyasztották legelső közös főztjüket.

A vidámság közepette az idegen továbbállt, de csodás leveskövét otthagyta nekik, hogy bármikor használhassák, ha ismét enni akarnák a világ legjobb levesét.

Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél. Anthony de Mello

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!