A panaszkodás önpusztítás


Panaszkodni egyszerű, mert ilyenkor másra lehet mutogatni, mint a probléma okozójára. Kiváltani másokból a figyelmet, az együttérzést egy ideig lehetséges, de a szüntelen panaszkodás végső soron…


mégiscsak önsorsrontás. “A panaszkodás nem keverendő össze a jogos szóvá tevéssel, amikor valakit informálsz egy hibáról vagy hiányosságról, hogy azt korrigálni lehessen. A panaszkodástól való tartózkodás azt sem jelenti, hogy eltűrnéd a rossz minőséget vagy a helytelen viselkedést.” Eckhart Tolle

Azért azt se felejtsük el, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy ha valami nekünk nem tetszik, akkor az nem is “helyes”. Mi van, ha a másiknak van igaza és mi tévedünk, és épp a mi viselkedésünk, gondolkodásunk a bajok forrásának az okozója? Mi van, ha a panaszkodásommal kívánom megvédeni a saját álláspontomat és a panaszkodásom a kifogásomom arra, hogy valamit miért csinálok, vagy épp nem csinálok meg?

“A panaszkodás egy belső féreg, ami fel fog falni lassan, és megeszi benned a boldogságot.” Marie Clarence

A panaszkodás idő és energia pocsékolás, mérgezi a lelket. Csüggedtté, letörtté, negatívvá tesz, rombolja az emberi kapcsolatainkat, megbetegít,… és előbb-utóbb már azt se vesszük észre, hogy mennyi “jó” és szép is van körülöttünk. Azt is érdemes nem elfelejtenünk, hogy minden “probléma” egyben lehetőség is az életünkben.

“Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla! Csak ne panaszkodj!” Maya Angelou

Nincs értelme állandóan panasszal felkelni, panasszal élni, és panasszal lefeküdni, mert a panasz pont azt taszítja, amit szeretnénk elérni (megoldás), ráadásul vonzza a még több bajt. Bármilyen probléma leküzdésénél első lépés lehet a megoldáshoz, ha megpróbáljuk kívülről szemlélni magunkat, és az adott szituációban szereplőket, hogy reálisak maradhassunk.

“A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester: Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.” Anthony de Mello

A személyes felelősségvállalás elkerülhetetlen az életünk körülményeiért. Vannak helyzetek, amiken nem tudunk változtatni (sokszor ezt hisszük), és van, amikor épp mi okozzuk a problémát. Az őszinte kommunikáció – önmagunkkal és másokkal – elősegíti az értelmes döntéshozatalt, könnyebben megtaláljuk a hogyan tovább kérdésre a választ.

“A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség.” Eckhart Tolle

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

1 hozzászólás:

  1. Salamon Tibor

    Nekem is ez a véleményem a panaszkodásról. De úgy vettem észre hogy többféle panasz létezik. Vannak emberek, akik tudatosan panaszkodnak olyan valakinek, akíről tudja, hogy megfogja sajnálni és segít rajta. Vannak, akik végső elkeseredésükben panaszkodnak, és vannak, akik már megszokásból is panaszkodnak.