Remény


“A remény nem azonos az örömmel, melyet akkor érzünk, amikor jól mennek a dolgok, vagy a tettrekészséggel, amellyel belevágunk egy jónak ígérkező üzletbe. A remény semmiképpen nem azonos a derűlátással…


Sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Nem abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a bizonyosság, hogy valami értelmessel foglalkozunk, akár sikerrel járunk, akár nem. Ez a remény erőt ad, hogy éljünk, hogy kipróbáljunk új dolgokat, még reménytelennek tűnő körülmények között is. ” Václav Havel

“A léleknek is, akárcsak a pataknak és a növénynek, esőre van szüksége, noha másfélére; reményre, hitre, az élet értelmére.” Paulo Coelho

„A remény és a tűz egymáshoz kapcsolódó fogalmak, ha valaki nem tudná… A görög monda szerint Zeusz megbízta Prométheuszt és Epimétheuszt azzal, hogy teremtsenek életet a földön. Epimétheusz megalkotta az állatokat, s olyan ajándékokkal látta el őket, mint a gyorsaság, az erő, a bunda és a szárnyak. Mire Prométheusz elkészült az emberrel, a legelőnyösebb tulajdonságok már szét voltak osztva. Úgy döntött hát, hogy jobb híján a két lábon járás képességével látja el az embert, no meg odaadta neki a tüzet.

Zeusz berágott, és elvette a tüzet az embertől. De amikor Prométheusz azt látta, hogy kedves teremtménye , büszkesége és öröme , az ember pucéran didereg és nem tud főzni, akkor a napból gyújtott fáklyát, s újból odaadta a tüzet az embernek. Zeusz ezért megbüntette Prométheuszt: odaláncolta őt egy sziklához, hogy egy sasmadár falatozzon örökkön-örökké a májából. Aztán, hogy az embert is megbüntesse, Zeusz megteremtette az első nőt, Pandórát, és adott neki egy szelencét, amelyet nem volt szabad kinyitnia.

Pandóra kiváncsisága úrrá lett a félelmén, s egy napon kinyitotta a szelencét, mire kiszabauldt belőle a nyomorúság, a bűn, a bánat és a betegségek. Épp időben sikerült visszacsuknia a fedelet ahhoz, hogy a remény ne szökhessen meg. Ez maradt az egyedüli fegyverünk, amellyel a többi kiszabadult dolog ellen küzdhetünk…” Jodi Picoult

“A remény fura dolog. A világ legcinikusabb embere sem képes teljesen kiölni magából. A remény apró szikraként ott lapul mindenkinek az elméjében, s arra vár, hogy az első szellőre fellángoljon.” Jill Barnett

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!