Ma van az a holnap


Minden tiszteletem azoké, akik iszonyú nehéz helyzetükben sem hajlandóak feladni, hanem szinte emberfeletti kitartással teszik, amit csak tehetnek. Ilyenkor mindig kiderül, hogy nem is kevés, amit tehetnek.


Ők már megértették, hogy egyrészt nem engedheti meg senki sem magának a másra várakozás luxusát, másrészt megtapasztalták, hogy minden apró bátor lépés sikerélménnyel, energiával tölti fel őket a további feladataik könnyebb elvégzéséhez.

Ezzel ellentétben más emberek milliónyi kifogást sorolnak fel nap, mint nap, amivel igazolni igyekeznek, hogy miért is nem rajtuk múlik, hogy nem történik pozitív változás az életükben. Idejük nagy részét azzal töltik, hogy mindent és mindenkit bírálnak, ez se jó, az se jó, közben pedig a panaszkodáson kívül semmit sem csinálnak. Sokszor hallom azt is, hogy “tudom, hogy mit kellene csinálnom”. Hát ez az, … kellene, még sem csinálja, egyre csak halogatja. Ez az a pont, amikor végképp kitör belőlem a Kos kíméletlenül őszinte szókimondása…

“Ma van az a holnap, amitől oly sokat vártál tegnap. Kérdés: Mit teszel ma, hogy olyan eredményes legyen a holnap, amilyennek a mai napot remélted tegnap?” Zig Ziglar

Persze, könnyebb csendben lapítani, vagy épp siránkozni, úton-útfélen azt hangoztatni, hogy sajnos nem rajtunk múlik. Könnyebb a közösségi oldalakon csodaszép világot hazudni, vagy épp arc nélkül gyűlölködni, másokra mutogatva szájkaratézni. Sokkal nehezebb őszintén beismerni – legalább önmagunknak, hogy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy jobb legyen, és még nehezebb a saját házunk táján rendet rakni.

“Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.” Szepes Mária

Tényleg nagyon szívesen segítek mindenkinek, mindenben, amiben csak tudok, de van az a pont, amikor már azt mondom, hogy NEM! Egyszerűen nem vagyok hajlandó az időm, figyelmem, energiám pazarolni azokra az emberekre, akik újra és újra ugyanazt teszik, amiről már ők is elismerik, hogy nem vezet sehová, mégsem változatnak, vagy minden segítség ellenére is képtelenek valóban felemelni a hátsójukat, csak a mannát várják az égből,… valaki majd csak megoldja – helyettük – az ő problémájukat.

“Felelősek vagyunk azért, ahol életünk épp most tart. Ha elégedettek vagyunk vele, akkor megérdemlünk egy vállveregetést. Ha viszont boldogtalannak érezzük magunkat, azon egyetlen ember tud változtatni: mi magunk. Senki mást nem hibáztathatunk azért, ha nem cselekszik helyettünk.” Richard Templar

Szóval mit is teszel ma?

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.