A kommunikáció fontos, az önmagunkkal és másokkal történő kapcsolatteremtés alapja. Bármely formáját választjuk is, magunkból adunk és másokból kapunk, akarva-akaratlanul.

Tudunk-e mi emberek egymással megfelelően kommunikálni? A kommunikáció nem csupán egy mód, hogy boldoguljunk az életben, hanem maga az élet ütőere. Az emberi kommunikációt az különbözteti meg az összes egyéb formától, hogy általa az egyik ember tudata kapcsolatba léphet a másik ember tudatával.

Az az ember, aki jól tud kommunikálni, általánosan sikeres az életében. De mitől megfelelő és jó a kommunikáció?

Hát először is attól, hogy eléri a célját. Aztán attól, hogy nem sért indokolatlanul senkit. Aztán attól is, hogy közben nem érzi magát a másik fél lehengerelve. De leginkább attól, hogy kétirányú. (Biztos neked is van olyan ismerősöd, akinél mindig felmerül a kérdés, hogy vajon mikor és hol veszi a levegőt.)

Az életben majdnem minden nehézségünk visszavezethető kommunikációs nehézségeinkre. A jó hír az, hogy, kommunikációs készségünk fejleszthető. (Ha gyenge kommunikációs készséggel születtünk és szókincsünk is szegényes, akkor sincs nagy baj, mivel mindkettő gyarapítható, kellő szorgalommal.) A fejlesztés során meg kell szabadulnunk a “rossz tanácsadóktól” is. Mire gondolok?

Pl: “Ne szólj szám, nem fáj fejem; Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna; Sok beszédnek sok az alja;…

Ha azért kerülünk bajba, mert ott és akkor kommunikáltunk, amikor nem kellett volna, arra is a további kommunikáció lehet csak a jó megoldás. Nem biztos, hogy egyből jobb lesz, sőt! Időnként talán igényel is némi bátorságot, de megéri!

Van egy mondás: “Aki kérdez, az lehet, hogy hülye, de aki nem, az az is marad.” Vagyis sosem kell szégyellni, ha valamit nem tudunk és ezért megkérdezzük. És sosem lehet jó megoldás az sem, ha úgy gondoljuk, hogy inkább jobb ha nem kommunikálunk, ugyanis akkor is kommunikálunk. Legyen szó bármilyen nem kívánt szituációról, attól garantáltan nem lesz jobb, ha megpróbáljuk agyonhallgatni.

Az emberi kommunikációnak négy szintje különböztethető meg:
• az önmagunkkal folytatott dialógus, a gondolkodás
• személyek közötti vagy más néven közvetlen emberi kommunikáció (két vagy több személy között)
• csoportkommunikáció, intézmények, szervezetek, zárt közösségek,…közötti információcsere
• tömegkommunikáció, mely nagyrészt egyirányú kommunikáció, a médiumokon keresztül

Az emberi kommunikáció több csatorna igénybevételével történik. Alapvetően két kommunikációs csatornáról beszélhetünk: a verbális és a nem-verbális csatornáról. A verbális kommunikáció alapja a nyelv, eszközei a beszéd és az írás.

A beszéd, azaz amit hangosan kimondunk, nem mindig azonos azzal, amit gondolunk. A beszéd információt ad a beszélőről. A beszéd tartalma, tempója, az egyéni kifejezőkészség, és a szókincs utalhat a beszélő iskolázottságára, intelligenciájára, személyiségére, érdeklődésére, érzelmi állapotára.

Minden embernek megvan a saját magára jellemző stílusa. Ugyanazt a gondolatot, többféle stílusban is el lehet mondani. Pl.: Azt, hogy nem fogadunk el egy üzleti ajánlatot, mondhatjuk úgy, hogy: “Szó se lehet róla, nem érdekel!” vagy “Nagyon vonzó az ajánlat, de sajnos nem fogadhatom el!”.

Ugye mekkora a különbség?! Nem muszáj durvának lenni, ha tömör, világos, és egyértelmű a mondandónk, akkor kicsit udvariasabb megfogalmazással is elérhetjük a célunk.

Már írtam róla, de úgy gondolom érdemes még egyszer megemlíteni: Az igazi kommunikáció két ember között kétirányú. Az egyik beszél, a másik hallgat, majd megért. Valóban meghallgat (nem csak úgy csinál), majd kérdez, ha valamit nem ért. Ez időt, és tiszteletet kíván.

Sajnos legtöbbször egymás szavába vágunk, és miközben a másik beszél, mi már azon gondolkodunk, hogy mit is fogunk mondani, és a mondanivalójának megértése helyett alig várjuk, hogy befejezze. Aztán – kérés nélkül – tanácsot adunk, kioktatunk, bírálunk, vagy vádaskodunk, kiselőadást tartunk,…pedig csak azt szerették volna, hogy meghallgassunk.

Ez nem kommunikáció, így csak elbeszélünk egymás mellett! Az igazi kommunikációhoz idő, valódi odafigyelés és tisztelet kell.

Legtöbbször másképp kommunikálnak a nők és másképp a férfiak. A nők inkább kapcsolatorientáltak, azaz hamarabb beszélnek a problémáikról, a férfiak teljesítményorientáltak, azaz csendben, önmagukkal megbeszélik a probléma lehetséges megoldásait, majd (sokszor teljesen mellőzve a külső kommunikációt) cselekszenek. Ez a párkapcsolatok terén és az üzleti életben is elég sok feszültséget okozhat.

Mindkét fél részéről rugalmasságra, a másság iránti tiszteletre van szükség. A nőknek el kell fogadnia, hogy a férfiaknak szüksége van időnként “az alkotói magányra”, a férfiaknak pedig meg kell tanulniuk kifejezni az érzéseiket, gondolataikat, mielőtt még cselekednének. Nem könnyű, de tapasztalatból tudom, hogy megvalósítható! 🙂

“A szó elszáll, az írás megmarad.”– tartja a mondás. Az ember ősidők óta törekszik arra, hogy a számára fontos gondolatokat, információkat megőrizze, maradandóvá tegye. Az írás segítségével nagy mennyiségű információ széles körben adható tovább, s míg a beszéd esetében az információ cseréje akkor válhat igazán sikeressé, ha az üzenet küldője (beszélő), és fogadója (hallgató) azonos időben tartózkodnak, addig az írás esetében nincsenek ilyen megkötés.

Az írás nem verbális jegyeinek vizsgálatakor- érdemes elkülöníteni a nyomtatott valamint a kézzel írott formátumokat. Kézzel írott szövegek esetében gazdagabb eszköztár áll rendelkezésünkre a nem verbális üzenetek kifejezéséhez. Az írás sebessége, nyomatéka, szabályossága, ritmusa, olvashatósága stb., olyan információkat szolgáltathat, melyre a nyomtatott formátum nem alkalmas.

A kézírás képes tükrözni például az író személy lelkiállapotát: szorongás esetén a betűk mérete csökken, az írás „besűrűsödik”, míg oldott állapotban a betűk mérete- elsősorban a szélességük- megnövekedhet. Az izgatottság vagy a téma iránti érdeklődés tükröződhet az írás sebességében: izgalmi állapotban a sebesség- hasonlóan a beszédhez- megnövekszik, s változhat az írás dőlésszöge is.

Mivel az internetes és mobiltelefonos (sms) kommunikációban a kacsintás ;-), a mosoly 🙂 vagy a szomorúság 🙁 máshogy nemigen fejezhető ki, a zárójelet, a kettőspontot és a pontosvesszőt kombinálva hozhatunk létre kis rajzocskákat. Ezeket emóciójelnek vagy smiley-nak (mosolyjelnek) nevezzük. Ma már a smiley képek a legtöbb kommunikációs programban előre beépítve várnak ránk. Mivel ezek világszerte elterjedtek, és nyelvtől függetlenül ugyanazt jelentik, így alkalmasak rá, hogy írásban is érzékeltessük a hangulatunk.

Bár eléggé elterjedt, én mégsem helyeslem, hogy legtöbbször a kommunikáció gyorsaságára hivatkozva sokan nem tisztelik a magyar nyelvet és a helyesírás szabályait. Az írásjelek, a szóközök (pl. pont és vessző után), a bekezdésekre bontás, az átláthatóság szerintem mind fontos dolog.

A szövegszerkesztő programok széles körű elterjedésével a különböző rövidítések használata sem indokolt a munka és időmegtakarításra hivatkozva, hiszen a leggyakrabban használt hosszú kifejezéseket egy-egy ritkán előforduló írásjellel (pl. a@, &,#,$, stb.) lehet helyettesíteni. A végleges szövegváltozatban egy “cseréld” utasítás végrehajtásával e jeleket és rövidítéseket valamennyi előfordulásukkor töredék idő alatt fel lehet váltani a teljes megnevezésre.

Az már más lapra tartozik, hogy nem csak szóban, hanem írásban is egyre elterjedtebb, “trendi” lett a szavak kurtítása. A felhasználók megalkották a maguk sajátos “fiatalos, praktikus és törvénysértő” stílusát, vélik az SMS szótár alkotói, mely nélkülözi a központozást, rövidíti a szavakat, és szóösszevonások által új szavakat kreál. Az SMS szótár megalkotói és használói a szavakat sok esetben csak mássalhangzókkal, vagy számokkal jelölik (pl. Ír6tsz, gr-t /great/, Sms-5letek, ), és automatikusan az feltételezik a másik félről, hogy érti ezeket a “jeleket”.

Csakhogy mi van, ha mégsem érti? Megint csak fennáll a veszélye, hogy “elkommunikálunk” egymás mellett.

A kommunikáció témáját még tovább boncolgatom, legközelebb a non-verbális kommunikációról írok. Addig is kíváncsi vagyok a véleményedre. Te milyen szóbeli és írásbeli kommunikációs zavarokat tapasztalsz magad körül?

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!