Mindig kommunikálunk


Külső kommunikációink másik nagy csoportja a beszéden és íráson túl, azaz a nem verbális jelek alapján zajlanak le. A kutatások szerint a kommunikáció verbális elemei a közlések 35 %-át, míg a non-verbális kommunikáció…


elemei a közlések 65 %-át teszik ki. Ennek ellenére nem mindenki látja át jelentőségét, ezért egyáltalán nem, vagy rosszul dekódolja. Non-verbális jel lehet minden, amit az érzékszerveink alapján érzékelünk. A non-verbális kommunikáció során számos jelzést a tudatalattink “vesz”, éppen ezért ellenőrzésük képtelenség, vagy csak fokozottan nagy önuralom mellett kontrollálható. A non verbális jelek összessége alapján teljesen tudattalanul alakítjuk ki véleményünket és hozzáállásunkat.

A non-verbális kommunikáció alátámasztja a mondanivalót, nyomatékosítja az üzenetet, vagy épp ellenkezőleg “aláássa”, kétségessé teszi a tartalom hitelességét. Önmagában, beszéd vagy írás nélkül is teljes jelentést hordozhat. A non-verbális jelek csoportjai a teljesség igénye nélkül:

• Tekintet, szemkontaktus, mimika
• Testmozgás, gesztusok, végtagok jelzései.
• Távolságtartás, térközszabályozás.
• Vokális hangzás.
• Szimbolikus csatornák, öltözék, környezet.
• Érintés, szaglás

A tekintetek játéka

„A szem a lélek tükre” – tartja a mondás. A tekintet iránya és tartalma egyértelműen eligazítást ad a kommunikáló felek viszonyára, a kommunikáció intenzitására. A szemkontaktus során a figyelem, a félelem, az öröm, a harag valóban tükröződnek a tekintetünkben. Egyszerű ránézéssel képesek vagyunk megállapítani a másik tekintetéből sugárzó érzelmi töltést. Sokszor szavak nélkül sokkal erőteljesebb hatást érünk el tekintetünkkel, összehúzott szemöldökünkkel, kérdő, érdeklődő nézésünkkel.

Gyakran hallani, hogy a mosoly: békés „fegyver”. Hangoskodás nélkül feloldhatjuk vele a haragos hangulatot, békéssé tehetjük a feszültséggel teli légkört. Könnyebben teljesülnek a kéréseink, ha azt mosolyogva kérjük.

Testbeszéd

A nem verbális társas kapcsolatokban igen fontos területet kap az arc, a kéz, a kar, a törzs, a láb és az egész test tartása és mozgása is. Segítségükkel, illetve különböző mozdulatok kombinációjával az érzelmeknek, a közléseknek széles skáláját vagyunk képesek kifejezni.

A vállak közé behúzott nyak, fej – zárkózottságot, félelmet, a vereség beismerését jelenti. Az egyenes derék azt jelzi, hogy „ura vagyok a helyzetnek”. A görnyedt vagy hátrahúzódó testtartás visszahúzódást mutat. Ha valaki egyenes derékkal hajol előre, az uralkodást, fölényt szimbolizál. Ha az előzőekhez még kézmozdulatok is párosulnak, akkor azok a testbeszéd jelzéseit még egyértelműbbé tehetik.

Az arcjáték üzeneteinek létrehozásában meghatározó szerepe van a szem és a száj körüli rendkívül jól beidegzett, szabályozható mozgásoknak, bár jellemző az ösztönös kifejeződés is. Az aktuálisan átélt vagy épp a spontán keletkezett érzelmeink, indulataink vezérelhetik arcjátékunkat. Az archoz illeszkedő kézgesztusok pedig a hazugsággal, elhallgatással, bizonytalansággal, tanácstalansággal, magunkban megfogalmazott akaratokkal függnek össze.

A kéz mozgásai aláfestik, esetenként szabályozzák a szóbeli kommunikációt. Kiegészítenek, hangsúlyt adnak, a beszédhez ritmust diktálnak. Segítenek abban, hogy lekössük mások figyelmét.

A kézfogás rendkívül lényeges lépés a hatékony kommunikáció kezdeményezéséhez. Sokan meg akarják határozni vele további szerepüket, pedig nincs szükség sem az „ujjropogtató”, sem pedig a felülről érkező, szinte rácsapásra emlékeztető, lefele fordított tenyerű kézfogásra, ami a fölény megszerzését jelentené. A gyenge, „döglött hal”-ként ismert kézfogás határozatlanságra, bizonytalanságra utal. Amikor valaki mindkét kezét használja a kézfogáshoz az bizalmaskodó, érzelmileg felfokozott hangulatú. Ha ezt a másik fél nem óhajtja, akkor ezzel megsérthetjük az intim szféráját!

A fej egyenes tartása mérsékelt figyelemre, esetleg közömbösségre utal. A feltartott fej önbizalmat, büszkeséget, rosszabb esetben gőgöt fejezi ki. A leszegett fejtartásból kritikusságra, elutasításra, ellenségességre, ítélkezésre következtethetünk. A fej függőleges mozgásakor pedig a helyeslésről, megértésről van szó. A vízszintes irányú ingatás a nemtetszés, tagadás, elutasítás jele, de kínos helyzetbe is kerülhetünk, ha nem vesszük figyelembe más kultúrák szokásait, mert például a nálunk használt igent jelentő fejbólintás a bolgároknál a nemet mutatja.

Érdekes, hogy a testtartásban megjelenő sajátosságok a nyelvhasználatunkban is visszatükröződnek, mint személyiség jegyek. (Pl.: gerinces, egyenes, gerinctelen.): A merev egyenesség gőgös, ellenszenvet kiváltó személynél használatos, amivel nehéz szolgálatkészséget, előzékenységet kifejezni. Természetes tartással sokkal könnyebb kapcsolatot kezdeményezni. Az előregörnyedt testtartás betegséget, fáradtságot jelezhet, ami akadály lehet a kommunikációban. Az odafordulással azt jelezzük a másik felé, hogy a verbális, és a nem verbális üzenetek vételére készen állnunk, azaz figyelünk rá. Ez pozitív attitűdöt fejez ki. Az előredőlés jelzés lehet arra, hogy a másik tenni akar valamit, vagy szólni kíván. A lábkeresztezés jelentheti a védekezést, a feszültséget, szorongást. Ha ez a pozíció párosul a karkeresztezéssel is, az biztos jele a környezet elutasításának. A merev tartás, a bokakulcsolás a ki nem élhető indulatokat rejti, amelyek görcsössége az érzelem, indulat hőfokára enged következtetni.

Folytathatnám a sort, de inkább azt javaslom, hogy olvasd el >>> Allan Pease – Testbeszéd <<< című könyvét.

A kifejezésmóddal és a kapcsolattartás módjával szoros összefüggésben van az is, hogy milyen viszonyban vagyunk kommunikációs partnerünkkel. Ezt talán az mutatja meg legjobban, hogy mennyire közelíthetem meg, illetve milyen mélyen hatolhatok be a másik ember „felségterületébe”. Ez térközszabályozás, más néven proxemika néven ismert. Az emberek közötti kapcsolatokban nagy szerepe van a térnek és az érintésnek. Az emberek úgy érzik, hogy testüket valamilyen láthatatlan burok veszi körül – ami igaz is, hisz ez az aura. 🙂 Ha ebbe valaki belép (benyúl), attól függően, hogy az illetővel milyen kapcsolatban vagyunk, igen eltérően reagálhatunk.

A beszélgetések fontos részét jelenti az a nem szóbeli üzenet, melyet a beszédhang közvetít a számunkra. A beszéd sebessége, a hangszíne és magassága, a hang ereje, a hangsúly és hanglejtés mind, kiegészítő információt ad a szavakkal ki nem fejezett mondanivaló vonatkozásában. Ezt nevezik vokális információnak.

A szimbolikus csatorna jeleit a ruházatunk (egyenruhánk), hajviseletünk, sminkünk, ápoltságunk, jelvényeink, használati tárgyaink, fizikai környezetünk adja. Ezek összessége sok mindent elárul rólunk illetve beszélgető partnerünkről.

Az érintés az egyik legfontosabb non-verbális jelzés (pl.: amikor még a pici baba nem tud beszélni, akkor az érintés által nagyon sok minden kifejezhető). A férfiak és a nők eltérően reagálnak ugyanarra az érintésre. Hosszabb távon az érintéstől származó melegség hiánya üresség érzetét kelti és elégedetlenséget okoz – bármilyen sikeres legyen is más szempontból az életünk. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat! Az érintés másik értéke az az életenergia, amely két ember között áramlik.

Az érintéshez hasonlóan a szaglásnak is lehet kommunikációs szerepe. Az illatok jelentősége az arab kultúrkörben igen fontos, de az európai kultúrákban is egyre jelentősebb szerepet kap.
Az ember átlagosan tízezer szagot tud felismerni. Ezek közül számosat különböző emlékekhez köt. Egyre több kutatás igazolja azt is, hogy a párválasztás szaglás alapján megy végbe. Ebben az esetben valóban jó hír lehet az, hogy az egyéni szaglenyomatok főbb elemeit lehetetlen elfedni, hiszen más esetben parfümök segítségével teljesen más embernek mutathatnánk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Egy másik kutatás kimutatta, hogy pusztán a kellemes illatok gondolata is elegendő lehet, hogy boldogabbnak érezzük magunkat, amíg maga az illat már drámai hatással lehet hangulatunk javulására és kényelemérzetünkre.

A fentiekből is látható, hogy fontos ismernünk a non verbális jeleket, mert figyelmen kívül hagyásával információt vesztünk, vagy téves következtetésre jutunk. Sokan törekednek arra, hogy testbeszédüket meghamisítva sikerrel győzzenek meg másokat, de ha figyelmesek vagyunk akkor a kontrollálatlan jelzések alapján rájöhetünk a hamisságra, mert nem lesz összhangban a mondanivalóval.

Kár megfosztani magunkat a szabad, nyitott kommunikációtól, mert minden ember tud valamit, amit a másik nem. Minden ember más aspektusból (nyilván a maga szemszögéből) látja a világot, és ha kellőképpen nyitottak vagyunk, mindenki taníthat, üzenhet nekünk valamit.

Számos jó könyv létezik a kommunikáció témájában, egyet mindenképp kiemelnék: Eric Berne Emberi Játszmák című könyve, amely számomra fantasztikus módon rávilágított arra, hogy az őszinte kommunikációnál nincs jobb!

Ezen kívül figyelmedbe ajánlom két cikkem:
A kommunikáció fejlettebb szintjei
Önérvényesítés – asszertivitás

Bízom benne, hogy a fenti kis összefoglaló hasznos lesz számodra. Ha úgy gondolod, hogy valami lényeges dolgot kifelejtettem, kérlek, oszd meg velünk. Arra is kíváncsi lennék, hogy Te hogy éled meg (oldod meg) a környezetedben a non verbális kommunikációból eredő feszültségeket.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!