Dilemma


Vannak napok, amikor olyan fokú tájékozatlanságot, határtalan ostobaságot vagy épp cinikus gátlástalanságot tapasztalok az emberekben, ami emészthetetlen, és amely mellett nehéz megőrizni az az épelméjűségem.

 

„Ha éktelen baromsággal találkozik az ember, mindig fönnáll a dilemma, hogy ha rendesen foglalkozunk vele, az olyan, mintha komolyan vennénk, ha meg sehogy, akkor az a veszély fenyeget, hogy mások veszik komolyan.” Esterházy Péter

„Egy szufi történet szerint Mózes tanítója, Khidr figyelmeztette az emberiséget, hogy egy bizonyos időpontban a világ valamennyi vize eltűnik majd a föld színéről, kivéve, amit megfelelő módon elraktároznak belőle. Ezután minden megújul majd, és más vizek érkeznek, amelyek tébolyodottá teszik az embereket.

Csupán egy ember értette meg a jóslat értelmét. Ez az ember vizet gyűjtött, talált egy biztonságos helyet, ahol elraktározhatta, és várta, hogy megváltozzon a víz.

A megjósolt időpontban a folyók nem folytak tovább, a források kiapadtak, az ember pedig, aki megfogadta a tanácsot, a menedékhelyére húzódott, és attól fogva csak a félretett vízből ivott.

Amikor biztonságot adó menedékéből látta, hogy a vízesések ismét zubogni kezdenek, visszatért a többi emberfia közé. Ám azt tapasztalta, hogy már egészen másféle módon gondolkodtak és beszéltek, mint annak előtte; ugyanakkor nem emlékeztek rá, mi történt, miként arra sem, hogy figyelmeztették őket az eseményekre. Amikor az ember megpróbált beszélni velük, rájött, hogy őrültnek hiszik, és nem megértést, hanem rosszindulatot vagy szánalmat tanúsítanak iránta.

Az ember kezdetben egy kortyot sem ivott az új vízből, inkább mindennap visszatért a rejtekhelyére, hogy saját készleteiből éljen. Végül azonban úgy döntött, iszik az új vízből, mert képtelen volt elviselni a magányt, hogy mindenki mástól különbözően él, viselkedik és gondolkodik. Ivott az új vízből, és olyan lett, mint a többiek. Végül megfeledkezett saját vízraktáráról is, embertársai pedig úgy kezdtek rá tekinteni, mint egy tébolyultra, aki csodálatos módon visszanyerte józan eszét.”

“Az ember jelleme akkor mutatkozik meg a legtisztábban, amikor szorult helyzetben kell döntést hoznia.” Dan Millman

Sokan nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy amit fennen hirdetnek, annak semmi köze a tényekhez. Őrült korban biztonságosnak látszik hasonulni, a sorból nem kilógni, ám így könnyű megfertőződni. Ideig-óráig az is lehetséges, hogy tisztes távolságot tartsunk ettől az érték- és értelemvesztett tébolydától.

Van, aki tudatlanságból, félelemből, kényelemből, míg más érdekből dugja homokba a fejét. Ám a valóság elöli menekülés olyan verseny, amelyben nem hirdetnek győztest. Ezért aztán érdemesebb inkább mihamarabb szembesülni azzal, hogy előbb vagy utóbb, de mindenkinek vállalnia kell a rá jutó felelősséget és a következményeket is.

„Arra vonatkozólag, hogy a világ olyan, amilyen, senki részéről semmiféle panaszt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem kellett volna olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így legyen, és nem kell olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így is maradjon.” Hamvas Béla

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.