“Csak a gubó öregszik.”


Repül az idő, állítólag egy évvel megint öregebb lettem. 🙂 Az alábbi idézetek jól tükrözik mindazt, ahogyan erről vélekedem: “Nem számokban élem az életemet, hanem egyetlen, szüntelenül lüktető folyamatban…


Nem évekre oszlik az időm, hanem hullámhegyekre s völgyekre. Egyetlen folyamatos áramlatban élek, nem is nézem a naptárt, csakis azt, ami bennem zajlik, és ezért én nem “visszanézek”, ha látni akarom a múltamat, mert ami fontos, itt van, velem.”

„Minden évünk: egy életkör. Egy gyűrű az életfa törzsén. És minden életkör végén kicsit meghalunk – ugyanakkor minden új kör kezdetén kicsit föltámadunk.”

A fejlődés végtelen. És az emberben lévő szellem örökké fiatal, és teremt, alkot és él, és örökké élni is akar… Olyan ember van, aki elfáradt. Olyan is, akinek nehéz élni. De olyan nincs, aki belül öregnek tartja magát. Csak a gubó öregszik. A benne várakozó lepke soha! … Az újat most indítom. Minden meghalás: újjászületés is. És ezt a pillangók tudják.” Müller Péter

“Az élet egy folyamatos premier, amiben nincs lehetőség próbaelőadásra – mindig új és megismerhetetlen. Mindig az történik, aminek történnie kell, és minden egyes pillanatban választhatunk: fel akarunk lépni a lét egy egészen új szintjére, vagy sem.

Ezt a folyamatot a hernyó átváltozásához hasonlítanánk: amint a hernyó úgy érzi, hogy valami új akar lenni, bebábozódik, és visszavonul gubójába. A gubó csendjében megtörténik az átváltozás: megszületik a pillangó. Amint a pillangó megszületett, a hernyó már nem lehet többé hernyó. Egyszerűen már nem létezik. Pillangóvá vált, és egyelőre fogalma sincs, hogyan kell repülni. Fél attól, hogy leesik és megpróbál mászni a levegőben, ahogyan eddig a földön tette. Régi tapasztalatai már nincsenek a hasznára, ezért meg kell tanulnia repülni.

Abban a pillanatban, amint felismeri, hogy pillangó, azaz azonosul saját magával, ez már nem is lehet olyan nehéz. Eddigi léte fölé emelkedik, és megtanulja élvezni a repülést. Új kihívásokkal találkozik, új kockázatokkal, új lehetőségekkel és egy új élettel – egy élettel, ami a lét másik szintjén található.” Kurt Tepperwein

“Milyen szép!” – gondolja az ember, ha egy pillangót lát. De abba már senki sem gondol bele, hogy milyen átalakuláson ment keresztül az a pillangó. Amikor a hernyó bebábozódik, nem tudja, mi történik vele, nem érti, mi változik meg. Azt hiszi, meg fog halni. Hogy vége a világnak. A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte.” Emma Chase

Az elmúlt egy év számtalan csodás pillanatai, fájdalmas felismerései, elengedései után is úton vagyok, mert még mindig sok a felfedezni való önmagamban, és a világban is. Alapvetően vidám vagyok, de néha szomorú. Angyal, de olykor maga az ördög is. Kedves, szeretetteljes, de olykor türelmetlen és kíméletlenül őszinte. Harsány, nagyhangú, máskor meg túl csendes. Nyitott, társaságkedvelő, de van, amikor bezárkózott remete. Naiv, örök gyerek, máskor koraérett, öreg bölcs. Továbbra sem vagyok egyszerű eset, még magamnak sem, de nem adom fel. 🙂

Mindannyiunknak megvan a maga metamorfózisa, az utunkon egyfolytában tanulunk és tanítunk, tükröt mutatunk egymásnak, akarva vagy akaratlanul is, ezáltal pedig folyamatosan átalakulunk.

Sokan, sokféleképpen köszöntöttetek, ami rendkívül jól esett. Köszönöm, hogy az útitársaim vagytok, és kívánom, hogy minden jó kívánságotok, áldásotok, szeretetetek sokszorosan térjen vissza hozzátok is, és tegye jobbá, szebbé az életeteket.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.