Hétkezdésnek egy kis tanmese: “Egy férfiú sétálni indult, és séta közben megpillantott egy embert, aki kertjében kenyérfát ültetett. Megállt előtte, nézegette szorgalmas tevékenységét, majd megkérdezte:

– Kedves szomszéd, mikor hoz ez a kenyérfa gyümölcsöt?

– Körülbelül hetven év múlva – hangzott a válasz.

– És te azt gondolod, hogy még hetven évig élsz, és ehetsz ennek a fának a gyümölcséből? Ültetnél inkább olyan fát, amely előbb fordul termőre.

A faültető tovább folytatta munkáját, és amikor elkészült vele, így válaszolt:

– Amikor gyermek voltam, a mi kertünkben is állt, és bőséges termést hozott egy kenyérfa. Ezt még a nagyapám ültette fiatal korában. Sokszor ettem gyümölcséből, jóllehet semmit sem tettem érette. Mindezt úgy próbálom meghálálni, hogy én is ültetek egyet unokáim számára. Az ember ajándékba kapja életét, és mindazt, ami ehhez szükséges. Úgy illő, ha mindazt tovább ajándékozzuk.”

Talán nem is gondolnád, de a kenyérfa (artocarpus altilis) valóban létezik. A trópusokon haszonnövényként termesztik, a 20 m-t is eléri, nagy, bőrszerű, szeldelt levelekkel rendelkezik. Keményítőben gazdag termése fontos táplálék, nem gyümölcsként, hanem kenyérpótlóként, köretként fogyasztják, főzve vagy sütve. Íze a burgonyához, illetve a friss kenyérhez hasonlít. Gesztenyeszerű magvait pedig pirítva eszik. Tényleg termékeny növény, egy fa évente 200-nál is több termést hozhat. Tejnedvéből ragasztót készítenek, levelei takarmányozásra alkalmasak, fája építőanyag.

“Mindjárt születésünk pillanatában szüleink jóságára, gondoskodására szorulunk. Később, amikor betegségek gyötörnek minket és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságára leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törődnek velünk, hogyan tudnánk mi életünk derekán nem törődni másokkal?” Tendzin Gjaco

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!