A kritika sokaknál sajnos egyenlő a negatív észrevétel bunkó módon történő kifejezésével. Az ilyen negatív bírálattól azonban csak az roppan össze, aki nem ismeri eléggé az erősségeit, a gyengeségeit,…

és ezáltal nem is bízik eléggé önmagában. „Bármilyen irányt választasz is, mindig akad valaki, aki azt állítja, tévúton jársz. Mindig adódnak nehézségek, amelyek láttán kísértést érzel, hogy el hidd, kritikusaidnak van igazuk. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy megtervezz egy útirányt, és lépésről lépésre nyomon kövesd a végcélodig.” Ralph Waldo Emerson

A saját érdekeinket mindig meg kell védeni, ezért nincs azzal semmi baj, ha szóvá tesszük, ha valamivel nem értünk egyet, vagy nekünk valami nem tetszik, viszont ezt lehet úgy is kommunikálni, hogy az jó, építő jellegű kritikává váljon. Sokaknak a kritizálás helyett pedig inkább jó példával kellene elől járnia, mert a száj járatása vagy a billentyű koptatása soha sem tudja pótolni a valódi tetteket.

„A kritika értelmes és fontos visszajelzés, amely előrevihet bennünket. De csak akkor, ha úgy adják elő, hogy be tudjuk fogadni, és meg tudjuk emészteni. Az építő kritika mindig a teljesítményre vagy az eredményre irányul. A nem tárgyilagos kritikának különböző okai vannak. A kritizáló legtöbbször önmagával sincs jóban. Aki nem tárgyilagosan kritizál, az teli van méreggel és csalódással a félresikerült dolog miatt. Ezek a negatív érzések meghatározzák hanghordozását és szóhasználatát. A hangja szemrehányó vagy lekezelő. Túloz és általánosít. Ehhez jön még az a (többé-kevésbé tudattalan) vágya, hogy megleckéztesse, helyre tegye, vagy lejárassa a másikat.

Amíg hangulatunk és érzéseink attól függnek, hogy mások hogyan kezelnek bennünket, addig olyanok vagyunk, mint egy marionett bábu. Ha valaki meghúzza a zsinórt, mi annak megfelelően mozdulunk. Ha megpróbálunk oldottak maradni, akkor kitisztul a fejünk, és hatékonyan tudunk védekezni. A belső erő alapja az, hogy nem gabalyodunk bele mások érzéseibe és tulajdonságaiba. Teljesen mindegy, milyen az “adjonisten”, mostantól kezdve ön dönti el, hogy milyen lesz a “fogadjisten”. Barbara Berckhan

“Gondolatainkat és rajtuk keresztül a tudatunkat főleg a szavak áramlásával fordítjuk le. Innentől kezdve választhatunk, hogy olyan szavakkal közvetítjük azokat, amelyek megosztanak, szembeállítanak, elválasztanak, összehasonlítanak, kategorizálnak és elítélnek, vagy olyanokkal, amelyek egybegyűjtenek, javasolnak, békítenek és ösztönöznek.” Thomas D’Ansembourg

Te mit választasz?

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!