Március 15-e kapcsán egyre többször gondolok arra, hogy vajon mit szólnának az 1848. márciusi ifjak ahhoz, hogy a magyar nép ma ennyire nem lát, nem hall és valódi összefogás helyett még mindig tűri az egyre szorosabb béklyót.

1848. március 15-e olyan nap volt, amely minden nemzet számára követendő példa lehet. Együtt, egymásért, minden szociális, felekezeti, és egyéb különbségeket félretéve, a közösség érdekeit a személyes ambíciók elé téve vállalták fel a közös ügyet. Nem csak beszéltek, hanem cselekedtek is.

Ma is sokan elégedetlenek, és sokan szeretnék, hogy újra „legyen béke, szabadság és egyetértés”, de félnek és úgy gondolják, hogy túl kicsik ahhoz, hogy bármit is tegyenek. Sokan pedig csak a saját pecsenyéjük sütögetésével foglalkoznak és teljesen elfelejtették, hogy csak igazi közösségben, együtt boldogulhatunk igazán.

Akkoriban nem volt kérdés, hogy nem csak a saját, hanem a magyarság életéért is felelősséggel tartozik minden magyar ember. Igen, szükséges, hogy felébredjünk, fontos a bátorság, az elszántság, a kitartás, minden nap meg kell vívnunk a magunk kis forradalmát és nem szabad feladnunk.

A tett nélküli panaszkodás, az egymásra mutogatás, mások lekicsinylése és széthúzás helyett összefogásra van szükség! Vannak olyan célok, amelyek elérése mindenki érdeke, egy erős közösség pedig lehetőségeket biztosít arra, hogy újra kivívjuk, majd megvédjük alapvető emberi jogaink tiszteletben tartását.

Tegye fel magának mindenki a kérdést, hogy miért nem hajlandó végre megmutatni az erejét, életképességét? Miért másoktól várja, hogy a saját élete jobb legyen?

Képes-e felébredni, igazán látni, hallani, és másokkal összefogva, félelem nélkül tenni azért, hogy a jelenleg zsarnokságban, elnyomásban, egyenlőtlenségben, kisemmizettségben fuldokló magyar nemzetünk, a haza újra igazán éljen és békés, szabad, szeretettel és bőséggel teli országként létezzen tovább.

Egy fecske továbbra sem tud nyarat csinálni! Mindenki nézzen mélyen magába, gondolja át, hogy vajon ő maga mindent megtesz-e nap, mint nap a fentebbi közös cél érdekében, Hallgassatok a szívetekre és a józan eszetekre, majd vonátok le a tanulságot!

A kokárdán a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi. Reménykedem benne, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tettei rajtam kívül még sok-sok embernek segítenek, hogy hűen megőrizze magyarságát és újra felfedezze az erőt önmagában a valódi cselekvésre.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is – de nem csak a cikkem!