Néha csendben kell maradnom


A mindennapok feszített tempója, zajai, zűrzavarai, fizikai fáradtságai és lelki érzelemhullámai közepette szüksége van mindannyiunknak egy kissé elvonulni a világtól – befelé. Jó néha csendben, önmagunkkal lenni.


Az emberi lény, a lélek és a test, a szellem és az anyag együttműködve dolgoznak együtt. A test olyan, mint a számítógép hardver része, és a szellemi energia, a lélek, egy parányi fény-chip, amiben minden felvételre kerül: amiben a lélek teljes programja benne van. Amikor a csendben befelé figyelünk ebben a fény-chipben, ami valójában egy fénypont, egy energiapont, emlékezni tudunk, és képesek vagyunk újra felfedezni a dolgokat.

Amikor megtanulunk elcsendesedni, és a saját belső énünkön elgondolkodni, akkor kezdünk el kielégítettséget érezni, és ilyenkor mély elégedettség tölt el bennünket azzal kapcsolatban, amit belül találunk. Sokkal kíméletesebbek leszünk az eredményeinket illetően, és elkezdünk másokat is elfogadni olyannak, akik. Minél inkább képesek vagyunk az elfogadásra, annál gyorsabban találunk harmóniát a kapcsolatainkban. Elkezdünk spórolni az energiánkkal, takarékosabbak leszünk a gondolatainkkal és a szavainkkal. Ezeket kíséri a türelem, a tolerancia, rugalmasság, könnyűség minden vonatkozásban. A csend életművészetet tanít.

Anthony Strano

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!