Egy újabb tanmesét hoztam: Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé, hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák. Mikor megkérdezte a növényeket, hogy mi a baj,..

A tölgy azt mondta: – Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő.

A fenyő azt válaszolta:– Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.

A szőlő így felelt: – Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.

A király egyetlen egy, élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.

Így szólt az árvácska: – Amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, hát azzá leszek, ami vagyok – legjobb tudásom szerint.

“Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.”

“Legyél derűs! Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. Nevess hangosan, nevesd ki azt a nőt, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon.” Paulo Coelho

Nem adom fel! Itthon maradva, de Önmagam továbbra sem feladva, rendületlenül keresem azt a Hazám, ahol igazán otthon lehetek. Mivel vagyunk ezzel még így páran, hiszem, sőt, tudom, hogy megtaláljuk – majd egyszer csak.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!