Írj, rendezz, tiéd a főszerep!


Képzeld el, hogy egy hatalmas színház színi igazgatója vagy és éppen egy olyan darabon dolgozol, aminek Te vagy az írója, rendezője és főszereplője is egyben. Sőt, még a szereplő válogató szereposztó is Te vagy és…


kedvedre válogatod a darabodban megjelenő szereplőket, és Te felelsz a díszletért is, melyben az egész darab játszódik.

Ha valami nem tetszik a darabban, bármikor átírhatod az egészet. Bármikor változtathatsz a szereposztáson, tetszőlegesen építheted fel a különböző karaktereket és azok változásait, beleértve a sajátodét is. Bármikor építhetsz be új szereplőket, új karaktereket, és bármikor kiírhatod bármelyik szereplőt a darabból.

Olyanná formálhatod az egészet, amilyenné csak akarod, hiszen Te vagy a darab írója, rendezője és főszereplője is. Körülötted zajlik az egész cselekmény. Minden szereplő, minden karakter, a díszlet minden egyes darabja azt szolgálja, hogy Te a lehető legtökéletesebbre formáld a saját szerepedet, a saját karakteredet.

Tiéd a főszerep ebben a darabban, és a közönség lélegzetét visszafojtva figyeli, hogyan alakítasz. Hogyan formálod meg és teljesíted ki életed fő művét.

Csakhogy ez egy olyan darab, amit nem előznek meg próbák. Nincs mód arra, hogy szereplő társaiddal együtt újra meg újra elpróbáljátok az egyes jeleneteket. Itt minden élesben történik. Minden pillanat maga a főpróba és a premier is egyben. És a premiert nem követi újabb előadás, hanem a következő pillanatban újabb premier következi, új díszlettel, új szereplőkkel, új karakterekkel.

Ez a darab az életed!

Az életed, amit Te magad írsz és rendezel, és melyben Tiéd az egyetlen főszerep! A többiek csak statiszták, de nélkülük a Te alakításod semmit sem érne!

Bárki és bármi is jelenjen meg életed színterén, azért lehet ott, mert Te beleírtad a darabodba. Akár tudatosan, akár tudattalanul. Minden egyes szereplő, minden egyes jellemvonását, a díszlet minden egyes elemét, és minden egyes elem, minden egyes színének összes árnyalatát, Te magad álmodtad életed színpadára, és Te magad írtad és rendezted azt a jelenetet, melyben éppen játszol!

Minden pillanatban szabadságodban áll eldönteni, hogy az adott pillanatban mi történik majd a darabodban, milyen lesz a díszlet, milyen lesz a Te szereped, és milyen szereplők, statiszták vesznek majd körül.

Azt írsz bele az életedbe, amit csak akarsz, és azt törölsz ki belőle, amit csak akarsz!

Olyanná formálod a karakteredet, amilyenné csak akarod, és olyan statisztákkal és díszlettel veszed körül magad, amilyennel csak szeretnéd! Csakis rajtad áll, hogy a darabod miről szól majd, és hogy kasszasiker lesz-e, vagy elveszik a feledés homályában.

Te vagy életed írója, rendezője és főszereplője!

Az Univerzum pedig a lelkes közönséged, aki nem azon izgul, hogy végül mennyire hitelesen formálod meg a karaktert, amibe helyezed magad! Nem az érdekli, hogy az alakításod megfelel-e bármilyen mércének. Nem azt figyeli, hogy bakiztál-e a szövegben, vagy rendben voltak-e a végszók.

Az Univerzumot, mint leghűbb közönségedet csupán egyetlen dolog érdekli: az, hogy mennyire érzed jól magad a szerepedben!

Csak erre figyel! És minden pillanatban gyengéd izgalommal arra biztat, hogy ha nem érzed jól magad abban a karakterben, amit éppen megformálsz, akkor írd át, változtasd meg. Ha nem érzed jól magad a díszletek között, akkor dobd ki őket és rendezd át az egész színpadot. Ha nem érzed jól magad a statiszták között, cseréld le őket, nekik is jobb lesz így, mert ezzel felhatalmazod őket arra, hogy olyan darabot keressenek maguknak, amiben ők is jobban érzik magukat.

Írd át bátran az egész darabot, bármikor, amikor csak azt érzed, nem élvezed igazán, nem tölt el elég szenvedéllyel.

Szabadságodban áll!
Te vagy az Író!
Te vagy a Rendező!
És a Tiéd a Főszerep!

Játssz!

Forrás: Álomkereső

“Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében…” Shakespeare

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

4 hozzászólás:

  1. Szia Ildi!

    Nagyon találó a cikkedben írt alábbi mondat:

    “Írd át bátran az egész darabot, bármikor, amikor csak azt érzed, nem élvezed igazán, nem tölt el elég szenvedéllyel.”

    Óriási igazság van ebben a két sorban!

    • Energildi

      Kedves Béla!

      Sándor cikkei mindig nagy hatással vannak rám is.
      Időnként nem árt megvizsgálni, hogy merre és kikkel haladunk,
      és ha kell, új útvonaltervet kitűzni.:-)

  2. Nagy Zsuzsanna

    Valóban nagy igazság van a cikk utolsó szavában. Minden jobban megy ha könnyedén vesszük. Aki szívében gyerek tud maradni, annak ez könnyen megy. Nagyon értékesnek tartom a cikket. gratulálok a szerzőnek.
    Ja, és gyönyörű a blog,el vagyok bűvölve a pillangóktól és a virágoktól.
    Zsuzsanna

    • Energildi

      Kedves Zsuzsanna!

      Álomkereső cikkeit mindig érdemes magunkban tovább gondolnunk.
      Örülök, ha tetszett a blogom is. 🙂 Szép napot!