Embernek maradni


Elfogadom, hogy a vélemények különböznek, ettől függetlenül a sajátom mellett továbbra is kiállok. Semmi sem csak fekete vagy fehér, az általánosítást korlátoltságnak tartom. Hosszasan sorolhatnám, hogy mi az, ami félrevezeti…


azokat, akik elfelejtettek embernek maradni: Önismeretei és önelfogadási zavarok, kisebbségi komplexus, irigység, sértődöttség, önteltség, gőg, büszkeség, ego, beszűkült látásmód, tudatlanságból fakadó előítélet, lustaság, gyávaság, álszenteskedés, félelem, harag, gyűlölet,…

Sokaknak fogalmuk sincs önmagukról, a világban való elhelyezkedésükről (szerepükről), és ezért önmaguk javítása, fejlesztése helyett kívülről várják problémáik megoldását, életük megmentését.

Nem tudnak (nem akarnak) elszámolni ön-ön lelkiismeretükkel, az idők folyamán felhalmozott tévedéseik felvállalása helyett inkább másra, kívülre mutogatnak, ellenséget kreálnak, az általuk megteremtett valóságuk pedig egyre jobban szétmarja belsőjüket és külsőjüket.

Kiakasztó volt az elmúlt hetekben közvetlen közelről is megtapasztalnom, hogy mennyire működik a gyűlöletkampány és a sötétség, sajnos egyre jobban a megosztottság országa lettünk. Elég pár hangadót, bérrettegőt, csalfa magyarkodót beépíteni a tömegbe, a média segítségével helyzetet, káoszt teremteni, és máris bevezethető a szükségállapot. A félelemben élő egyrészt könnyebben irányítható, másrészt ez eltereli a figyelmet, hogy mindebből mások csak nyerészkednek.

“Az ember egész életvezetése azon múlik, önmaga mer-e lenni, még akkor is, ha szembekerül a közhangulattal és a tekintélyekkel, vagy behódol a konformista nyomásnak. Ha nem hódol be, annak komoly rizikója van, ugyanis ezt sem a társadalom, sem a tekintélyek nem szeretik. A terrornak, a diktatúrának és a globalizált társadalomnak ugyanaz az emberideálja. A diktatúra azokat szereti, akiket jelszavakkal, hamis mítoszokkal, propagandával lehet irányítani. A globalizált társadalom üzleti érdekből ugyanezt preferálja: embereket, akiket propagandával, reklámmal, hamis orientációval tömegesen lehet mozgatni. Mindkét társadalmi berendezkedés irtózik az önállóan gondolkodó, önmagukhoz hű egyéniségektől, akik a kollektív irányításnak nem hajlandók alávetni magukat.” Popper Péter

Szüntelenül vizsgázunk és megmérettetünk mindannyian. Egyénekként változik a tűréshatár, az életösztön zsigeri szinten működik mindenkiben, és fontos az önvédelem, de semmire hivatkozva sem léphetünk át bizonyos határokat. A haza, és önmagunk védelme sem egyenlő a jogtiprással és az embertelenséggel.

“A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiasság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán…” Széchenyi István

“Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.” Szabó Magda

Továbbra sincs nálam a bölcsek köve, én is csak részeket látok, nem az egészet, és számos dologra nincs ráhatásom, de még véletlenül sem vagyok hajlandó belemenni az összeugrasztásokba. Számomra továbbra is minden ember egyenlő. Nem dicsekszem, nem szégyellem, hanem örülök, ha módomban áll segíteni, legyen az bárki is (család, barát, ismerős, ismeretlen, magyar, nem magyar, hajléktalan, menekült, rendőr, egészségügyes,… szervezetek,…).

Ismeritek ezt a tanmesét? A tengerparton egy idős úr a kisodort kagylókat dobálja vissza a vízbe. Arra jár egy kisfiú, és megkérdi tőle: Bácsi, bácsi! Miért dobod vissza a kagylókat a vízbe? Erre az öregúr így felel: A kagyló víz nélkül nem tud élni. Mire a kisfiú: Hiszen olyan sok van belőle a parton, úgyse tudod mindet megmenteni. A bölcs választ a kisfiú örökre megjegyezte: Valóban, sok millióan vannak. Azonban ha csak egyet is megmentettem, megérte a fáradtságot. Annak az egynek igenis számít.

Jó megtapasztalni, hogy sokan vagyunk, akik minden véleményt (helyeslő, vagy épp ellenző, és tegnap óta büntető is) figyelmen kívül hagyva, inkább belülre hallgatunk, és segítünk – mindenkinek, aki rászorul, annyit, amennyit tudunk, a lehetőségeink és körülményeink szerint.

„Néha arra gondolok, hogy egyetlen nap leforgása alatt meg lehetne változtatni a világot, ha az aranyszabály így szólna: érezz úgy mások iránt, ahogyan szeretnéd, hogy irántad érezzenek!” Deepak Chopra

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!