“Az emberi létezés egyik nagy fejezete a megmutatom én, a csakazértis megcsinálom, vagy nem teszem meg. Ez egy alapállás vagy alaptartás, amelyben az ember összeszedi magát, magára utaltságában harcba száll,…

ha kell, a világgal, ha kell, önmagával. Lemond a könnyű útról, elfogadja a kihívást, hogy szerencsét próbáljon, fütyüljön a hatalmasokra!… Először másnak akarja megmutatni az ember, hogy kicsoda, mire képes, azután önmagának, majd egy embernek, és végül Istennek. Csakazértis, nem félelemből, vagy kivetítésből, nem azért, mert önmagával se nézett szembe, nem depresszióból vagy eufóriából, még csak nem is egy felismerésből, hanem csakazértis.

Elszánt tartás, összeszedettség, újfent a harcosról beszélek, aki teret csinál magában, maga mögött hagyva a külvilág és a belső világ feleslegét. Mindegy, hogy kiemeljük magunkból az istenit, vagy beemeljük magunkba. Befogadjuk és felmutatjuk, csakazértis.”

Dr. Dicsőfi Endre

“Az egész csak azon múlik, hogy benned van-e a csakazértis. Csak azért is menni, csinálni, megbotlani, szeretni, csalódni, félni, folytatni, fájni, örülni, gúnyos kacajok tárgya lenni, elérni… Merni elérni… Mert egyszer bizony tátják majd a szájukat, hogy hittel hova lehet eljutni… Mert a kitartás és az alázat sikert szül.”

Oravecz Nóra

Ha tetszett, próbáld ki és oszd meg másokkal is!