A változás, a fejlődés és az átalakulás legszebb jelképe számomra a pillangó, amely a bebábozódott hernyóból születik újjá. A pillangó a lélek szimbóluma, a görög „pszükhé” szó egyszerre jelenti a „lelket” és a „pillangót” is.

“…életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniok kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet…

„Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is,…

Ránk, emberekre jellemző, hogy várunk, számítunk arra, hogy hétköznapi életünk során csodák történjenek velük. Nem is gondolunk bele, hogy… „Minden nap különleges. Mindegyik meghozza a maga csodáját.”

Késve, de ezúton is szeretnék Szepes Máriáról megemlékezni. A neve már önmagában is fogalom, az ezotéria nagyasszonya, írónő, a spirituális áramlatok egyik meghatározó tanítója volt, ma is az, és lesz is – örökre.

A napokban eszembe jutott egy régi írás: Egy ifjú hazavezető útja egy erdőn vitt keresztül. Az erdő mentén elterülő hegy egyik magas sziklafala visszhangként küldött vissza minden zajt, ami az erdőben keletkezett.

„A spiritualitás világnézeti forma, amely szerint világunk több mint az érzékszerveink által érzékelhető materiálisan értelmezett fizikai valóság. A spirituálisan gondolkodó ember azt vallja, hogy a tettei egy speciális