A spiritualitás és én


„A spiritualitás világnézeti forma, amely szerint világunk több mint az érzékszerveink által érzékelhető materiálisan értelmezett fizikai valóság. A spirituálisan gondolkodó ember azt vallja, hogy a tettei egy speciális


ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak vagy „isteni elrendelés”-nek. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka.

A spiritualitás több vallási alapelvet is tartalmaz, mégsem a vallás gyakorlása. Spirituális élet anélkül is élhető, hogy valaki bármely vallás követőjévé válna, vagy anélkül is, hogy bármiféle rendszeres vallási vagy lelkigyakorlatot végezne. Nem kell hozzá templomokba járni, vagy akár hinni Istenben, vagy bármilyen szellemi tanítómester útmutatásában. A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit ezen elv alapján igyekszik irányítani.”

(Forrás: Wikipédia)

A materialista emberek csak azt hiszik el és tekintik valóságnak, amit látnak, amiről meggyőződhetnek, amiről kézzel fogható bizonyítékokat szerezhetnek, ezáltal mindaz, ami nem látható és mérhető, értéktelen számukra.

Nem ítélkezem, elfogadom az embereket a saját hitükben. Én magam is a materializmus szellemében nőttem fel, és sokáig eszembe sem jutott feltételezni, hogy mindaz a „tudás” és ismeret, amivel szüleim és tanáraim útnak indítottak, nem kevéssé vezet félre.

A felismerések sorozatára csak később, egy “halál közeli élmény” után került sor. Bár még sok mindent nem értek és nem látok át, még sok felfedezni valóm van, az azonban már régóta bizonyos számomra, hogy az ember nem pusztán anyagi lény, nem vezérelhetik önző érdekek, és halálával sem ér számára minden véget.

Az ember hármas természetű: Test, Lélek és Szellem.

A test fizikai, vagyis anyagi, a lélek érzelmi vagyis asztrál, és a szellem értelmi vagyis mentál. Az igazi fejlődésünk a test-lélek-szellem képzésén múlik és ezek együttes harmonikus fejlesztésén. Ha bármely részünkkel többet foglalkozunk és fejlesztésére nagyobb hangsúly fektetünk, a fejlődés diszharmonikussá válik.

Mit jelent számomra most a spiritualitás? Intuíció alapján élni, cselekedni. Kilépve a múlt eseményeiből és hatásukból, a várt jövő tervezgetéséből, szeretetben, aggodalmak, félelmek, elvárások nélkül, ITT és MOST, az adott pillanatban lenni. Persze ez nem mindig sikerül, de törekszem rá. Első tanítóim Szepes Mária és Balog Béla voltak a könyveik által, majd “jött” a Pránanadi, és azóta is folytatom a spiritualitás témájában való elmélyedésem.

A témában > ITT< is találsz olvasnivalót. Természetesen most is kíváncsi vagyok a véleményedre. Neked mit jelent a spiritualitás? Hogyan éled meg a mindennapokban?

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!