Az anyaság életem legnagyobb kihívása, kalandja, feladata, melyet örömmel vállaltam és vállalok ma is, hullámvölgyeivel, hegyeivel együtt. Mondhatnék nagy szavakat, de nekem elsősorban az emlékek jutnak eszembe.

A minap elég rendesen „kérdőre vontak”, hogy miért mindig pont én csinálok bizonyos dolgokat, mikor az nem is az én „kötelességem” volna. Válaszként egy tanmese: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember…

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról,