Az elvárás törvénye


Az elvárás törvénye azt mondja, hogy amit várunk, azt meg is szerezzük. Nem azt szerezzük meg, amit akarunk, hanem azt, amit várunk. Elvárásaink, különösen az eredményekkel kapcsolatban, elképzeléseink…


a dolgok alakulásáról önmegvalósításunk próféciáivá válnak. Dr. Robert Rosental a Harward Egyetemen körülbelül 100 kísérletet végzett az elvárási elmélettel kapcsolatban, az ún. elvárási elmélettel kapcsolatban. És úgy találta, hogy elvárásaink hatással vannak más emberekre, eseményekre és körülményekre. Még akkor is, ha ezek az elvárások hibás információn alapulnak.

Bármit is vár el, ha bizakodik, más szavakkal: ha bizakodással várja, hogy jó dolog történjen Önnel, jó dolog fog történni Önnel. Ha várakozásával kellemetlen eseményre számít, akkor kellemetlen eseményben lesz része.

A legsikeresebb emberek hozzáállása a következő: hisznek abban, hogy mindig csak jó dolgok érhetik őket. Ezt a beállítódást nevezzük sikerorientáltnak. Ez a győztes magatartása. A győztes mindig keresi a jó dolgokat. A győztes bízik a győzelmében, és rendszerint el is éri azt.

Hadd mutassak be egy példát az elvárásról! Dr. Rosental arra az eredményre jutott, hogy a tanárok kívánalma a tanulókkal szemben jelentős hatással van azok képességeire és az átlagos tudásszintre. Az egyik iskolában az év elején behívatott 3 tanárt. Az igazgató azt mondta nekik, hogy kiváló munkájuk eredményeképpen őket választották ki, mint az iskola 3 legjobb tanárát. Mind a hármuknak 30 tanulót adtak, akik az IQ-tesztek alapján az iskola legjobb tanulói voltak az előző tanév végén. Ezeket a tanulókat egy teljes éven át taníthatták a tanárok. A szakértők úgy ítélték meg, hogy ezeknek a tanulóknak az iskolai teljesítménye 20-30 %-kal fog növekedni az alatt az iskolaév alatt.

Közölték a tanárokkal, hogy az egyik alapfeltétel szerint mindezt nem árulhatják el sem a tanulóknak, sem azok szüleinek. Ugyanúgy végezzék az oktatást, mint eddig! Az osztályokat rendszeresen megfigyelték, hogy biztosak legyenek benne: a tanítás ugyanúgy folyik, mint azelőtt. A tanárok csak annyit tudtak, hogy mindegyikük 30 kiváló képességű tanulót kapott arra az évre. A tanárok boldogok voltak és rendkívül izgatottak is. Keményen dolgoztak, túlóráztak is a gyerekekkel. Úgy belefeledkeztek a tanításba, ahogyan addig még soha.

És az év végére valóság lett, hogy az a 3 osztály a teljesítményt tekintve nem csak az iskolában, hanem az egész körzetben az első lett. Az év végén behívták a 3 tanárt, és azt mondták nekik: „Nos, remek évük volt.”Mire ők: „Tényleg azt volt. A gyerekek kiválóak voltak, és hogy igyekeztek!”

Aztán megtudták az igazságot, hogy ez egy kísérlet volt. És az igazság az, hogy az iskolaév elején a gyerekeket, a 90 nevet, sorsolással választották ki az egész körzetből. Így kerültek oda. Nem is ismerték az IQ-jukat.

Mire a tanárok: „Hát ez hihetetlen! Hát hogy lehet, hogy ilyen jól teljesítettek?”Aztán egymásra néztek: „Hát persze, hiszen mi vagyunk a 3 legjobb tanár az iskolában!” Pedig meg kell mondanom, a kísérlethez az is hozzátartozott, hogy a tanárok nevét is beletették egy kalapba, és véletlenül ezt a hármat húzták ki.

Ezt nevezik kétszeresen vak kísérletnek. Állandónak vettek mindent, kivéve az elvárást. A tanárokkal szembeni elvárás határozott volt: „Úgy gondoljuk, hogy maguk kiváló tanárok.” A tanárok elvárása viszont a gyerekekkel szemben rejtett volt. Soha nem beszéltek róla. Úgy tekintették a gyerekeket, mintha valóban kiváló képességekkel rendelkeztek volna. És ettől a gyerekek kinyíltak, kivirultak.

Barbara Kollins szerint, aki Chicago legjelentősebb tanára: „Ha a tanulókat intelligensnek tartják, és úgy dolgoznak velük, mintha tényleg kiválóak lennének, valósággal ámulatba ejtenek szellemi teljesítményeikkel.

Nos, mindebből látható, milyen fontos szerepük van az elvárásoknak.

Van egy kis gyakorlat, amit az egyik hallgatónktól tanultam az egyik szemináriumon. Felfedezte, hogy ha minden napját egy egyszerű gyakorlattal kezdi, azt mondogatván magának: „Hiszem, hogy ma valami csodás dolog történik velem!” – ez a kis gyakorlat egész magatartását megváltoztatja. Az egész napja örömteli várakozással telik el, mert biztos magában. Bármi történik vele a napfolyamán, azt mondja: „Talán ez az a csodálatos dolog, ami történik velem.”

És ha ezt gyakoroljuk, és lefekvés előtt elmondogatjuk magunkban: „Holnap valami csodás dolog fog történni velem.” És reggel, amikor felkelünk, megint: „Ma valami csodálatos dolog fog történni velem.” És ha egész nap mondogatjuk: „Csodás dolog fog történni velem!”, meglátjuk, amint lefekszünk másnap este – de ma ki kell próbálnunk!

Higgyék el, nagyon hatékony! Kicsit mesterkéltnek hangzik, de igen hatásos gyakorlat. Ha kipróbáljuk, meglátjuk, hogy mikor lefekszünk, fel sem tudjuk idézni azt a sok csodás dolgot, ami aznap történt velünk.

Brian Tracy

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!