Újra Veletek! :-)


A nyári vakációm csodásan telt, újra megtettem az utat önmagamhoz. Az egyik felfedezésem pedig az, hogy a pihenést, a kikapcsolódást, a szabadságot sok ember félreértelmezi. A legtöbbször sűrű, tennivalókkal teli hétköznapok…


után, programokkal agyonzsúfolt „szabadságra” mennek. Illúzió azt gondolni, hogy az agyonszervezett, részleteiben is kidolgozott, “ígéretesebbnél ígéretesebb” programokkal teletűzdelt családi nyaralás feszültségektől mentes lesz.

Az élet nem akkor szép, ha mindig minden pontosan a mi terveink és elképzeléseink szerint zajlik, hanem ha van benne csöppnyi spontaneitás is. Ha nem ragaszkodunk mindenáron a saját terveinkhez, hanem időnként „csak elfogadjuk a pillanatokat” úgy, ahogy kapjuk, akkor csodás meglepetésekben lehet részünk. Ehhez csupán csak gyakrabban kell “összemosolyogni” a nappal, önmagunkkal és egymással. 🙂 Jobban kell néznünk, hogy többet láthassunk a pillanatokból.

Ha a “világlátó kikapcsolódás” arról szól, hogy egyik múzeumból, várból a másikba rohanunk, vagy egyik buliból a másikba (kinek-kinek érdeklődése szerint), – fő az aktivitás címszóval-, akkor nem tudnak leülepedni bennünk a látottak-hallottak. Amikor túl gyorsan megyünk, lemarad a lelkünk.

Az igazi pihenésnél nem a teljesítmény, és a darabszám a fontos! A kikapcsolódásban benne van a lehetőség, hogy nemcsak a testet frissíti fel, új erőt adva neki, hanem a lélek feltöltődését is szolgálja. A nyár sugaraiból így képesek leszünk későbbre is raktározni.

A közös élmények, a felszabadult pillanatok életre szóló, varázslatos emlékekké válhatnak, ha vannak benne jó programok, vidámság és játék, de néha egyedül is kell lennünk – a természettel és magunkkal.

Nem kell félni a nyugalomtól és a csendtől, mert lehetővé teszi, hogy újra felfedezzük a körülöttünk lévő szépséget, a belső értékeinket, hiányosságainkat, igazi mivoltunkat, ez pedig segíthet a további utunkon. “Ha lecsillapodik a háborgó tenger, akkor a megnyugodott víz lehetővé teszi, hogy a mélységekbe lássunk.”

Ha viszont valaki csak azért fél a csendtől, a nyugalomtól és az egyedülléttől, mert önmaga számára is terhet jelent, akkor el kellene gondolkodnia azon, hogy talán nem elég a hely-, vagy a környezetváltozás ahhoz, hogy a nyaralás során igazán kipihenhesse magát és megújulva láthasson neki a feladatainak. (Akinek nem inge, ne vegye magára.)

És még valami: Csak akkor találunk örömet a nyaralásban, ha nem visszük magunkkal a családi, közösségi, munkahelyi problémáinkat. Csak önmagunkat érdemes vinnünk.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.