Ha igazi férfiakat akarsz…


Nem akarom elbagatellizálni azon mozgalmak fontosságát, ahol a nők emberi jogaiért küzdenek, hiszen meglehetősen sok a feladat még ez ügyben. Most mégis inkább arról szólnék, hogy mindeközben mennyire…


eltávolodtunk attól, amiről a nőiesség szól. Mindannyiunkban megtalálhatók a férfi és női energiák. A tűz elemmel társított férfi energia jellemzői az aktivitás, teremtés, irányítás, asszertivitás, kiáramlás, gondolkodás, keménység. A női energia – amelyet a víz elemmel szoktak összefüggésbe hozni – jellemzői pedig a passzivitás, táplálás, befogadás, intuíció, érzelmek, gyengédség. Két ellentétes elem. Ellentétes, mégis egymást tökéletesen kiegészítő pólus.

A múlt század közepéig a hagyományos családokban a férfiak elsősorban tűz, a nők pedig víz eleműek voltak leginkább. Jelenünkben egyre inkább fontos része a személyiségünk fejlődésének, hogy megismerjük és megéljük mind a női, mind a férfi oldalunkat, és az ahhoz tartozó tulajdonságainkat, hogy ezt a tudást beintegrálhassuk a mindennapjainkba.

Bármelyik elem túlzott megélése – függetlenül attól, hogy a saját nemünk elemét éljük-e meg túlzóan, vagy a másik nemét – felborítja a belső egyensúlyunkat. Vegyük példaként a természetet: ha túl sok és erős a napsütés, kiégeti a termést, ha nem kap közben vizet, és fordítva, ha túl sok eső esik és nincs elegendő napsütés, az árvíz vagy a belvíz tönkreteszi a környezetünket. Így működünk mi is.

Többségünk elsősorban nem a szabad választás lehetőségével élve, hanem a megélhetési és családi körülmények változása miatt mozdult ki a tradicionális sztereotípiákból.

A mai nőnek már nem csak az otthon, a család melegét őrző, gyermeket nevelő, a férjet meleg étellel, tiszta ruhával és lakással váró női minőséget kell képviselnie, hanem az önérvényesítés, önmegvalósítás kihívásainak megfelelve, férfias erényeket is gyakorolva, a családban és a munkahelyen is, gyakorlott légtornászokat megszégyenítő mutatványokkal kell megtalálnia és megőriznie a kényes egyensúlyt.

A régi, hagyományos férfi-nő kapcsolat ideje rég lejárt, az új pedig egyfolytában kialakulóban van. A valódi személyiségünket elfedő, sematizált nemi szerepek helyett az önmagunk megismerésén, kibontásán és megélésén van a hangsúly.

Örök igazságnak tartom, hogy egy nő (és persze férfi) annyira nő (és férfi), amennyire a vele szemben álló férfi (nő) az. Tehát mindkét félre szükség van!

Annak idején még volt valamifajta rend a nők és a férfiak fejében önmagukról és egymásról. “Csupán” kiegészülni akartak egymással. Kiegészülni, és nem egymást legyőzni, lemásolni, azonosulni egymással, azért, mert csak így tudták elképzelni az egymással élést. Tévedés ne essék, nem sírom vissza a régi időket, örülök annak, hogy ma a nőknek egyre több lehetőség adatik meg, DE:

Ha azt szeretnénk, hogy NŐ-ként kezeljenek minket, akkor elsősorban nekünk kell újra nővé válnunk. Csak így érhetjük el, hogy a férfiak nőként szeressenek, és legyenek újra Férfiak!

Kedves Nőtársaim! Gondolkozzunk ezen el!

A kihívás az egyensúly megteremtésében rejlik: hogyan lehet valaki jó családanya, társ, szerető, barát. . ., és az önmegvalósítás útját járó nő egyszerre? A kérdésre a választ nem kapjuk meg könnyen és gyorsan, de hiszem, hogy kitartó munkával megvalósíthatunk egy újfajta női eszményt.

Ha úgy tudjuk a mai rohanó világban megszervezni az életünk, hogy mellette meg tudunk maradni nőnek, akkor talán nem lenne annyi megkeseredett nő és nem lenne annyi a női nemet nem tisztelő férfiatlan férfi sem! Az első lépést nekünk nőknek kell újra megtenni!

Hogyan?

Elsősorban úgy, hogy kicsit férfias nőként sem hisszük, hogy nélkülözhetőek a férfiak az életünkből!

Nem nélkülözhetőek!

Sok éven át hittem, hogy mivel nincs férfi a háznál, rá vagyok kényszerítve arra, hogy átvegyem a férfi szerepet is. Ezzel nagy hibát követtem el! Innentől kezdve folyamatosan csak olyan férfiakkal hozott a sors össze, akik mellett – bár egyre jobban nem tetszett, mégis nekem kellett viselni a nadrágot. Pár éve végre megértettem, hogy a túlzottan férfias magatartásommal esélyt sem adtam egy igazi férfinak, hogy belépjen az életembe!

Szerencsére még időben észhez tértem. Már nem szégyellem kimutatni az érzékenységem, és azt sem, ha nem tudok valamit megcsinálni. Nem feltétlenül akarok autót szerelni és lakást festeni (bár megtanultam), és már nem félek attól sem, hogy gyengédséget és kényeztetést örömmel adó énem kihasználják. Visszaadtam a férfiaknak azt, amit képviselnek: a biztonságot és az irányító szerepet. És láss csodát, megmaradt a családunkban a demokratikus szellem, és nem lettem kevesebb! Sőt! Ettől lett az életem igazán kerek, egész.

És még egy, amit nagy nehezen, de megértettem: A férfiak nem szeretik, sőt egyenesen utálják a virágnyelvet! Mondjuk meg kerek-perec, hogy mit szeretnénk, és akkor nincs félreértésből adódó csalódás. Ha segítségre van szükségünk a háztartásban, a gyereknevelésben, kérjük, és megkaphatjuk. Ha mást szeretnénk, azt is megkaphatjuk. Csak kérjük, és ne követeljük! Ne akarjuk azt se, hogy a férfi kitalálja, hogy mire vágyunk. Ritkán működik ez a fajta megérzés a férfiaknál. Ez a nő sajátossága elsősorban.

Autonómnak tartom magam, a feminizmusnak csak azzal az irányzatával tudok azonosulni, amelyik a nők életminőségének a jobbításáért dolgozva nem felejtkezik el a gyermekekről és a férfiakról sem. Kutatások tömkelegei bizonyítják, hogy a nők jogaiért vívott “harc” mennyire megtépázta a férfiak önérzetét és férfiasságát. Ha pedig a gyerekek is ebben a szellemben nőnek fel, végképp esély se lesz rá, hogy újra férfi legyen a fiúból és nő a lányból és harmonikus felnőttek legyenek.

Pár éve szentül megfogadtam, hogy a saját nőnapom ünnepléseként, minden évben megemlékezem tiszteletem jeléül a férfi napról is, melyet május 19-én ünnepelnek. És megemlékezem anyák napján az apák napjáról is, melyet június harmadik vasárnapján ünnepelnek, hisz az apák is ugyanolyan fontosak a gyermek életében, mint az anyák. És azt is megfogadtam, hogy még jobban törekszem arra, hogy ne csak 1 nap, hanem minden nap tiszteljem a nőket, a férfiakat, az anyákat, és az apákat.

Hiszem, hogy ha mindenki így tenne, sokkal élhetőbb és szebb lenne ez a földi világ – nőnek és férfinek egyaránt. Hiszen mit sem érne a nők világa férfiak nélkül, és a férfiak világa nők nélkül.

Szerinted?

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

7 hozzászólás:

  1. Bize Erika

    Minden soroddal egyetértek. Valóban nem könnyű igazi nőnek lenni.

  2. Szia Ildi!

    Nagyon tetszik ez a friss bejegyzésed (is) nekem!
    Azt a kérdést világítod meg a saját élettapasztalatodra alapozva, amiről ma még kevesen mernek beszélni…

    Tényleg: Miért ne lehetne FÉRFIAK NAPJA és APÁK NAPJA?

    Úgy tudom, hogy Olaszországban egy férfi kezdeményezésére indított mozgalom eredményeként sikerült “kivívni”, hogy a Nagyapák Napja munkaszüneti nap legyen. No, ehhez mit szólsz?

    • Energildi

      Kedves Béla!

      A saját és mások tapasztalataiból érdemes tanulni.
      Mit szólok az olaszországi mozgalomhoz? Örülök neki. 🙂
      Magyarországon is elterjedőben van a Férfiak napja és az Apák napja.
      Évek óta korteskedem érte, hogy egyre több helyen legyen – ne csak egy napra, hanem egész évben.

  3. Szia Ildikó!

    Nagyon tetszik az, hogy le merted írni ezeket a gondolatokat. Én is éltem egyedül, két gyerekkel, és megtanultam autót, és lakást “szerelni”. Ismerem azt a hozzáállást amit ez kialakít egy nőben. Neked van igazad abban, hogy ez tulajdonképpen egy tévedés.

    • Energildi

      Kedves Zita!
      Az élet nagy tanítómester.:-)
      Mint gyakorló szülő, ezek szerint te is átélted mindezt.

  4. dr. Galambosi Frigyes

    Kedves Ildikó,

    amit leírtál rendkívül fontos. Jó lenne, ha egyre több ember ( férfi és nő egyaránt ) fogadná meg tanácsod.
    Én, mint ifjúsággal foglalkozó oktató, nagy sajnálattal állapítom meg, hogy a férfi hallgatóim milyen közönnyel vannak-a sokszor nem igazán nőként kinéző vagy viselkedő- hölgyek iránt.
    A fenti gondolataidat valahogy be kellene csempészni az oktatásba is, de lehetőleg már 10 év körül.
    A nő legyen olyan, hogy a férfi megkívánja. De ehhez férfi is kell.

    • Energildi

      Kedves Frigyes!

      Köszönöm, igyekszem a környezetemben élők figyelmét ráirányítani, hogy sem férfi, sem nő nem létezik a másik nem nélkül. Sok múlik a szülőkön és a tanárokon, elsősorban a példamutatást tartom a legnagyobb feladatunknak. További sok sikert kívánok a munkádhoz!