Egy férfi fogott egy fiatal sast, hazavitte és betette a baromfiudvarába a tyúkjai, kacsái és pulykakakasai közé. Öt évvel később a férfit meglátogatta egy természetismerő férfi. Amikor együtt végigmentek a kerten,

a vendég azt mondta: – Az a madár nem tyúk. Az egy sas! – Igen – mondta a férfi -, így igaz, de tyúknak neveltem. Most tyúk, még ha három méter szélesek is a szárnyai.

– Nem – mondta a másik -, még mindig sas szíve dobog benne, amely még fel fogja röpíteni a fellegekbe!

– Képtelenség – mondta a férfi -, most tyúktápon él és sosem fog repülni!

Elhatározták, hogy tesznek egy próbát. A természetismerő férfi fogta a sast, felemelte a magasba, és szívhez szólóan azt mondta neki: – Te, aki sas vagy, aki az égé vagy, nem ezé a földé: tárd szét a szárnyaidat és repülj!

A sas csak ült a férfi kinyújtott öklén és körülnézett. Látta, ahogy mögötte a tyúkok csipegetik a magjaikat, és leugrott hozzájuk.

A férfi azt mondta: – Mondtam, hogy tyúk lett!
– Nem, nem – vágta rá a másik -, ő sas. Próbáljuk meg mégegyszer.

Másnap felment a sassal a háztetőre, felemelte az állatot és azt mondta: – Sas, tárd szét a szárnyaidat és repülj!

De amikor a sas megpillantotta a kapirgáló tyúkokat az udvaron, megint csak leugrott hozzájuk, és kapirgálni kezdett velük.

– Hadd próbáljam meg még egyszer utóljára! – kérte a férfi.

Másnap korán reggel felkelt, fogta a sast, és elvitte messze a háztól, egy magas hegy lábához. Épp akkor kelt fel a nap, és bearanyozta a hegy csúcsait. Minden sziklabérc felragyogott a csodás reggel fényében. A férfi felemelte a sast, és azt mondta neki: Te sas vagy! Tárd szét a szárnyaidat és repülj!

A sas körülnézett. Megremegett, mintha új élet töltötte volna el – de nem repült el. Ám amikor a természetismerő férfi úgy tartotta, hogy egyenesen a napba nézhessen, a madár hirtelen szétterjesztette hatalmas szárnyait, egy sas rikoltásával felemelkedett a levegőbe, egyre magasabbra és magasabbra repült, és soha többé nem tért vissza a baromfiudvarba. (Ghánai történet)

“Láttam, hogy az emberek folyton a szabadságra hivatkoznak, holott ezen alapvető joguk mellett, annál inkább rabszolgái szüleik vágyainak, egy olyan házastársnak, akinek annak idején megígérték, hogy “holtomiglan-holtodiglan” kitartanak mellette, az üzlet mérlegének, a rendszernek, félbemaradt projekteknek, szerelmeknek, akiknek nem tudták azt mondani, hogy “nem” vagy, hogy “elég”, a hétvégéknek, amelyeken kötelező együtt ebédelniük olyan emberekkel, akikhez semmi kedvük. Rabszolgái a luxusnak, a luxus látszatának és a luxus látszatának látszatának. Rabszolgái egy olyan életnek, amit nem ők választottak maguknak, csak elhatározták, hogy végigcsinálják – mert valaki meggyőzte őket, hogy így lesz a legjobb. És így telnek teljesen egyforma napjaik és éjszakáik, és számukra a kaland csak egy szó valami könyvben és csak egy kép a tévében, ami mindig be van kapcsolva.”

“Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.” Paulo Coelho

Rajtad áll! Döntsd el, hogy tyúk maradsz vagy sas leszel újra és szárnyalsz!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!