Nevetés és könny


Az apró bajuszú, kemény kalapos, buggyos nadrágú, sétapálcát forgató, csetlő-botló figuráról mindenkinek a némafilmek egyik legnagyobb alkotója, Charlie Chaplin, azaz Sir Charles Spencer Chaplin jut eszébe.


A filmtörténet egyik legkiemelkedőbb alakja, a “kis csavargó” 1889. április 16-án született, és nem igazán volt része önfeledt gyermekkorban. 13 évesen még alig tudott írni és olvasni, később autodidakta módon mégis mindent elsajátított, ami csak érdekelte. Kreativitása, improvizáló készsége nem ismert határokat, tehetsége vitathatatlan.

Színészként forgatókönyvíróként, rendezőként, zeneszerzőként, producerként,… hol megsirattatott, hol megnevettetett, hol pedig mindkettőt egyszerre tette, közben pedig gyomortájon szorító felismeréssel ajándékozott meg.

Sokan, sok mindent írtak, mondtak róla, meghatározó egyénisége, a tragikum és a komikum kettőssége átszőtte nemcsak a filmjeit, de az életét is.

Érdemes elolvasni az “Életem” c. könyvét, és megnézni klasszikussá vált filmjeit (pl: Csavargó, Aranyláz, A diktátor, A kölyök, Modern idők,..), én most pár idézetet hoztam tőle, rá emlékezve:

„Az emberek arcára mosolyt fakasztani, szemükbe könnyet csalni, a legnagyszerűbb dolog a világon.”

„Az én tehetségem: megmutatni és kifejezni a sors csapásait, éspedig úgy, hogy a keserűség, ami eltölt, a nézők számára vidámság legyen.”

A diktátor című filmből egy részlet, amely hűen tükrözi Chaplin életfilozófiáját, hitvallását, és sajnos ma is ugyanúgy aktuális:

„…Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége. …”

„Hiszek a könnyek és a nevetés hatalmában, mint a rettegés és gyűlölet ellenszerében. A jó filmek nemzetközi nyelven szólnak, az embereknek a humor, a részvét, a megértés utáni vágyakozását fejezik ki. Segítenek, hogy eloszlassuk a gyanakvásnak és a félelemnek a hullámát, mely az egész világot eltölti.”

Bár nem bizonyított, hogy valóban pontosan így történt, de mindenképp megfontolandó, amit állítólag Charlie Chaplin írt a 70. születésnapján (1959. április 16.) az önszeretetről:

Amikor elkezdtem szeretni magam

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.