Nemzeti ünnepünk az 1848-as forradalom, és az azt követő szabadságharc emlékünnepe. Ez a nap nemzetünk szabadság utáni vágyát, és az ennek érdekében történő önzetlen, együttműködő cselekedetet fejezi ki számomra.

Szerencsére sokunk számára a forradalom csupán egy történelmi fogalom, és remélem, hogy a jövőben se fogjuk megtapasztalni hasonló történések által, hogy mit is jelent valójában.

„A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van,
hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”
Kossuth Lajos

Vészesen fogy a magyarság, nemzetünk és országunk megosztott, a gazdasági helyzet reménytelenné teszi mindennapjainkat, sokan hagyják el országunkat. A “vezetőink” nem igazán tudják, hogy mi lenne a kiút, a népbutító kommunikáció pedig olcsónak tűnő megoldások felé terelget.

A mai nap az összefogás jelképe is lehetne, hiszen a történelmi idők próbáját kiállni képes cselekedethez a márciusi ifjak személyes elszántságán kívül a magyar nép együttműködő akaratára, áldozatvállaló készségére is szükség volt. Március 15-e eszmeiségének megőrzése, elődeink emlékének ápolása és a megemlékezés helyett a politikai pártok inkább saját maguk fényezésére használják, és megpróbálják kisajátítani nemzeti ünnepünket, hogy ezzel még jobban megosszák a magyarságot.

Ebből én köszönöm szépen, de nem kérek, ebben nem vagyok hajlandó részt venni.

“Európa közepén, élt valahol egy nép, hol felszántva a határ, hol végtelen az éj. Nem kívánt mást, csak saját hazát, hol övé a dal, s a szó… hol aranyból-sárból születik majd tudós és álmodó.” Kormorán

Az 1948-49-es hősök példája igazolja, hogy a magasabb rendű értékek, a nemes ügy érdekében mindig érdemes áldozatot hozni. Ők megmutatták számunkra, hogy egy nemzet hogyan találhat magára, és hogyan léphet előre egy kilátástalannak tűnő helyzetben.

Csak rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e újra tartást, öntudatot adni önmagunknak és a jövő nemzedékének. A régóta fennálló morális káoszból csak egy út vezet kifelé. Nem lehet csak a saját pecsenyénk sütögetésével foglalkozni! Mindannyiunk érdeke, hogy újra összefogjunk, önzetlenül gondolkodjunk, és magunkon, családunkon kívül másokért is munkálkodjunk.

“A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” Wass Albert

“Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg.” Weöres Sándor

Magyar vagyok.
Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
– Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Petőfi Sándor

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!