In memoriam Popper Péter


Popper Péter nem csak lélekgyógyító cselekedeteitől vált ismertté, hanem arról is, hogy “misztikus és titkos” tudományát rendelőjén kívül rádióban, televízióban, előadásokon, és könyveiben is megosztotta…


Méghozzá úgy, hogy az sosem volt tolakodó “lelkizés”. Mesterei Liebermann Lucy, illetve a Kossuth-díjas pszichiáter, György Júlia voltak. Tőlük tanulta meg, hogy százszázalékosan figyelni kell a másikra, és arra, akit analizál. Nehogy a végén csak saját magára tudjon koncentrálni. Hosszabb ideig tartózkodott Indiában, ahol egy Siva-paptól a következőket hallotta: “Mérhetetlen sok embert öltek meg a gyűlölet jegyében, ennél valamivel többet a szeretet jegyében, de a közöny, a visszavonulás, a magány jegyében még nem öltek meg senkit.” Ezért tanította önmagát és minket arra, hogy tegyük magunkat belülről rendbe, és ne egy másik emberen vezessük le a belső feszültségeinket. Demokratikusan élni csak önfegyelemmel lehet – vallotta.

Bölcs és igazán szerethető volt, hétköznapi nyelvre lefordított, nem kevés humort rejtő, kincset érő előadásain alig lehetett beférni a termekbe. Valami olyasmit képvisel(t), ami hiánycikk a mai világban. Amire nagyon vágyunk, amilyenek szeretnénk lenni, de mivel félünk a következményektől, nem mindig merünk önmagunk lenni. Nem mások elvárásának megfelelni akarva, önmagunk lenni az emberi kapcsolatainkban, szerelemben, barátságban, munkában. Olyan pimaszul mindig önmagunk lenni, mint amennyire Ő. A közelében tartózkodva mi sem tehettünk egyebet. Sajnos nem adatott meg ez sokáig nekünk. 2010. április 16-án eltávozott közülünk, de bennünk él szellemisége, és továbbra is tanít élni, érezni, tudni, megtapasztalni.

Popper Péterről bővebben: http://popperpeter.lap.hu

Popper Péter egészen másfelől közelít a boldogsághoz. Szerinte a boldogság röpke pillanatokból áll, és nem egy tartós állapot. Így minél inkább keressük a boldogságot, annál kevésbé érhetjük el, mert az inkább magától jön, és olyankor, amikor nem is várnánk. Kell egyfajta laza lelki állapot, hogy ránk találjon valami kellemes meglepetés, és azt be is tudjuk fogadni. Mindössze annyit tehetünk boldogságunk elérése érdekében, hogy nyitottak vagyunk, ha jön egy ilyen pillanat. A nyugati világ szerzés és birtoklásvágya nem járható út a boldogsághoz és a vélt vagy valós sérelmeink, félelmeink magunkba hordozása sem segíti elő a boldogság elérését. Adomái, történetei segítségével közelebb juthatunk a boldogság elérésének ezerféle útjához.

Popper Péter – A boldogság nyomában

Popper Péter idézetek:

“Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.”

“Nincs olyan inga, amelyik csak egy irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni… De érdemes?”

“Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az “adó-vevő berendezésünk.”

“Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. (…) Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed. A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság a jelen.”

“Az élet tiszteletével kezdődik a sokat és üres frázisként emlegetett igazi szeretet. A családi szeretet is. S ennek alapja az öröm, hogy a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól. Semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a szeretetbe. A mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a gyűlölködő elutasítás nem.”

“Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. E nélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl.”

“A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!”

“Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság – mindegy. (…) Ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért.”

“Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy “úgy legyen”. És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy “úgy legyen”. És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal.”

“Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.”

“Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél.”

Emlékezz velem, és oszd meg másokkal is!