Húsvétkor mindenki a maga módján, hite, világnézete alapján ünnepel. A hívők a hitük révén jutnak megtapasztaláshoz, a „hitetlenek” pedig azt mondják: Hiszem, ha látom, ha magam is megtapasztalom…

Én abban hiszek, hogy az új élet, az újraéledés, ha úgy tetszik, a feltámadás elsősorban azon múlik, hogy mi, egyenként, mit, és hogyan gondolunk, mondunk, cselekszünk.

Mindig könnyebb semmit sem tenni, csak a csodát várni, és sokkal könnyebb a problémák okát másokban, kint keresni, ám előbb vagy utóbb mindenki megtapasztalja, hogy minden belőle, belülről indul ki.

Mindannyian teremtőtársai vagyunk egymásnak, oda-vissza hatunk egymásra, ezért rajtunk, egyéneken múlik, hogy milyen jelent és jövőt építünk fel. A csodához az imádságnál, a reménykedésnél, a terített asztalnál, a csoki nyuszinál, a húsvéti képeslapnál, és a felszínes dolgoknál sokkal több szükséges.

Szerintem csak akkor van esélyünk egy új életre, a feltámadásra, ha mindennap, az úgynevezett szürke hétköznapokban, a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetekben is törekszünk arra, hogy nyílt, emberséges, tisztességes, együtt érző, jó szándékú, szeretetteljes légkör uralkodjon családi, baráti, üzleti és egyéb közösségeinkben.

Gördítsük el, bontsuk le azt a követ, amely elzár bennünket mindettől! Áldás, békesség Nektek! Kívánom, hogy a húsvéti napok úgy teljenek számotokra, ahogy szeretnétek!

Húsvét eredetéről, hagyományairól, és jelképeiről bővebben >ITT< olvashatsz.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!