Hangulat


Nem tudom, figyelted-e már, de lelked éppúgy működik, mint a Föld körüli légrétegek: ahogy titkos áramlatok, párák, nyomásváltozások döntik el, milyen az idő, úgy a lelkednek is hangulatai vannak. Vannak borús és napfényes időszakok.

Nemcsak depressziós lehet az ember, de rosszkedvű is, szomorú, kedvetlen, lehangolt, komor, erőtlen, reménytelen… sokféle sötét hangulatunk van.

És lehet valaki derűs, vidám, örömteli, boldog, lelkes, reménykedő, “feldobott” – sokféle fényes hangulatunk van.

És ahogy a földrészeknél is van egy uralkodó időjárás, például hideg, esős, borús s csak ritkán süt a nap – és fordítva: van, ahol örök napsütés van, s csak néha tör ki a veszedelmes vihar, úgy lelkünknek is van valamiféle uralkodó hangulata. Van, aki gyakran derűs s mosolyog, és van, aki élete nagy részében komor, sőt szomorú, olyannyira, hogy ebben a mások számára nem “jó állapotban” egészen jól érzi magát: szereti a komorságát, és hosszan elidőzik benne, mint béka a mocsárban.

Hogy mi lehet ezeknek a hangulatoknak az oka, pontosan sohasem lehet tudni. Külső eseményekre fogjuk. Valóban hatnak ránk, de ezen kívül még sok minden egyéb is, amiről keveset tudunk. Gyakran egy jelentéktelen külső ok mély lelki változást okoz, s néha egy jelentős esemény szinte semmilyent.

Hozzá kell szoknunk, hogy lelkünk élő valóság. Éppúgy él és hullámzik és változik, mint minden: megvan a maga sajátos “időjárása”. A magyar nyelv bölcs, amikor lelkiállapotunkat a hang-ból eredezteti: hangulatnak nevezi. Hangolják a hangok. Lehangolják és felhangolják.

Ezek a “hangok2 mindenhonnan jöhetnek. Múltunkból, jövendőnkből, kívülről és belülről, a látható és a láthatatlan világból is. Néha másoktól vesszük át, “átragad” ránk – anélkül, hogy tudnánk. Néha a szellemvilágból ered. Néha az időjárás hangulatát vesszük át: borús időben borúsak leszünk. És ha kisüt a nap, mi is felderülünk.

A hangoltság rezgéseket jelent, de olyan finom rezgéseket, melyekben érzések és gondolatok rezegnek. Láthatatlan rezgések ezek. Mérni nem lehet őket. Ugyanakkor nagy hatalmuk van. Sok embert láttam, aki hangulatainak rabja, s csak egészen keveset, aki uralni képes hullámzó lelkiállapotát. És most érkeztünk el a spirituális tanítások legdöntőbb szavához.

“Uraltság”. Azt mondják, az ember vagy rabja, vagy ura valaminek. Vagy-vagy. Köztes állapot nincs! Ha uralunk valamit, akkor az történik, amit mi akarunk. Ha rabjai vagyunk valaminek, akkor az történik, amit rabtartónk akar. Bárhová visz, bárhová ráncigál, megyünk, tántorgunk vagy zuhanunk vele, mert az lesz, amit “ő” akar – az érzés vagy gondolat, melyet nem vagyunk képesek uralni.

Ahhoz, hogy uralni tudjunk valamit, két dolog szükséges. Az egyik: átlátni, hogy valóban miről van szó. Amíg az ember nem érti a lelkét, bánni sem tud vele, mert bánni csakis olyasmivel tudunk, amit értünk. Amit nem értünk, azzal bánni sem tudunk, egyszerűen azért, mert nem látjuk át, mi történik, s nem tudjuk, mit kéne csinálni ahhoz, hogy megváltozzon.

A megértés tehát döntő. Megértés nélkül nincs se fejlődés, sem változás, sem kibontakozás. Őszinte vallásos érzület sincs, mert nem tudom, milyen erő játszik velem. Az a vallásosság, ami csak érzéseken alapul, nemcsak bizonytalan, de veszélyes is. Nem tudom, milyen erő játszik velem. Sőt, egyáltalán az a tény, hogy egy “erő játszik velem”, nagy baj, még akkor is, ha ez véletlenül egy “jó erő”.

Senki és semmi nem “játszhat” velem, legfeljebb csak álmomban, amelynek nem vagyok ura. Velünk azonban sajnos éberen is játszanak. Erők, melyeket nem ismerünk. S éppen azért védekezni sem tudunk ellenük. Ha megismernénk a lelkünkre ható erők titkát, jönne a második lépés: uralni és irányítani ezeket az erőket.

Egy bölcs lelkében mindig az történik, amit ő akar. Néha szomorú akar lenni. Akkor szomorú lesz. De nem azért, mert “rátör” a szomorúság, hanem ezért, mert megengedi magának, hogy szomorú legyen! Megengedi az örömöt is, a derűt is, a gyászt is, a fájdalmat is – a kétségbeesést soha, mert az már “esés” (önkéntelen belezuhanás), és ilyesmi csak akkor történik valakivel, ha nem ura a lelkének.

Müller Péter

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!