Égi tünemények


Az augusztusi éjszakák egyik leglátványosabb égi tüneménye a Perseidák meteorraj, ami mindig bőséges csillaghullást hoz. Te is megfigyelheted! Az égre nézve azt kívánom, hogy teljesüljön a kívánság,…


amit a hullócsillagok láttán kívántál. 🙂 Remélem, hogy részed volt, van, vagy lesz ebben a szemet gyönyörködtető jelenségben. Apropó, ha már hullócsillag, akkor eszembe jutott egy dal is, megkerestem, és idehoztam.

Halász Judit-Fonográf együttes: Hullócsillag
Csillag fényes úton, indultam el hozzád,
Sűrű erdő mélyén a tölgyfák azt suttogták,
Eljutok majd hozzád.

Szikrázó kis csillag tündökölt az égen,
Elvezet majd hozzád, azt üzente nékem,
S tündökölt az égen.

Félúton se jártam, lehullott a csillag,
Néma lett az erdő, a tölgyfák elhallgattak,
Lehullott a csillag.

Sötét most az erdő, merre felé menjek?
Sűrű erdő mélyén nehogy eltévedjek,
Merre felé menjek?

Gyújtsál nékem gyertyát, hadd vezessen hozzád,
Tedd az ablakodba, őrizd jól a lángját,
S elvezet majd hozzád.

„Csillagot vársz… Hullócsillagot. Nézed a végtelen eget, és közben arra gondolsz, hogy bár ehhez a végtelenséghez képest mennyire semmi vagy, mégis, lelkedben a világmindenségnél nagyobb érzések férnek el. De most nem is ez a fontos. Hanem a hullócsillag. Amit vársz. Hogy kívánj valamit. És amikor az égen feltűnik, arra gondolsz, aki ugyanilyen várva, ám mégis, váratlanul megjelent az életedben, és arra vágysz, azt kívánod ezekben a pillanatokban, hogy Ő ne röpke életű hullócsillag legyen az életedben. Hanem örök Napod.” Csitáry-Hock Tamás

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című regényéből is hoztam egy részletet: „Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak… Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! … S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből… És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: “Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!” Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz…”

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!