Szvámi Ráma szerint: “Az elégedettség a legnagyobb vagyon, amelyre csak szert tehetünk, s amely megszabadít minden szorongástól és nyugtalanságtól.” Az elégedettség azonban nem belenyugvás.

Egy újabb tanmesét hoztam: “Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.

– Miért nem mégy ki a tengerre halászni? – kérdezte tőle a gyáros.
– Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta a halász.
– De miért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? – kíváncsiskodott tovább a gyáros.
– Mit csinálnék vele? – kérdezett vissza a halász.

– Több pénzt keresnél. Akkor szereltethetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne… vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.

– S akkor mit csinálnék? – kérdezte a halász.
– Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
– Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? – kérdezte az elégedett halász.”
Anthoni de Mello

A pénzügyeink rendezettsége, az anyagi javak növelik az elégedettség érzésését, de mégsem ez tesz egyértelműen boldoggá. A pozitív érzések inkább olyan dolgokhoz köthetők számomra, mint az egészség, a harmónikus családi, baráti kapcsolatok, és bár ez is nagyon fontos, mégis csak ezután jön a sorban az üzleti siker.

A mély, belső elégedettség tartós, és nem függ a külső körülményektől, sokkal inkább attól, hogy mennyire vagyunk képesek értékelni, örülni az életünkben már meglévő jónak, és bármily furcsán is hangzik, a “rossznak” is.

Előbb-utóbb mindenki megtapasztalja, hogy “Minden rosszban van valami jó”. Az életünkben adódó nehézségek új felismeréseket, és lehetőségeket hordoznak magukban, melyek végső soron elvezetnek a “jó” dolgokhoz.

“Az elégedettség forrása gondolkodásunkban rejlik, és aki az emberi természetre vonatkozó csekély ismereteinek köszönhetően úgy keresi boldogságát, hogy mindent meg akar változtatni, kivéve önmagát, reménytelen dologra pazarolja életét, mert csak megsokszorozza szenvedéseit, holott ezek megszüntetését kellene legfőbb céljának tekintenie.” Samuel Johnson

Az elégedettség semmiképp sem keverendő össze a belenyugvással, illetve azzal, hogy nem vágyom többre, jobbra, és csak ülök a babérjaimon. Ez “csupán” egy olyan állapot, amiben a lelkem nyugodt, hálás, és a vágyaim sem feszítenek szét. Teszem a dolgom, megyek az utamon tovább, de nem a görcsös akarás vezérel, és igyekszem észrevenni, értékelni, és élvezni a nap során felém áradó, boldogító perceket is.

Ne felejtsd: “Azért kaptad az életet, hogy alkoss, hogy örvendezz, és hogy ünnepelj. Amikor sírsz és keseregsz, amikor boldogtalannak érzed magad, egyedül vagy. Amikor viszont ünnepelsz, az egész természet veled ünnepel.” Osho

Ha tetszik, oszd meg másokkal is!