Általában úgy véljük, hogy etikusak vagyunk, ám ha mások látszólag ártalmatlan, de mégiscsak tisztességtelen cselekedeteit másolni kezdjük, előbb-utóbb mi is folyamatosan csalóvá leszünk. „Egyszer egy faluban…

élt 100 parasztember. Megállapodtak, hogy mindegyikük naponta egy tehenet küldhet ki az alpesi rétre legelni. Mindez hosszú időn keresztül nagyon jól működött.

Egy nap mégis észreveszi az egyik parasztember, hogy a szomszédja nemcsak egy, hanem két tehenet küld az éppen előttük átvonuló csordába. Nem akart hinni a szemének, és egészen biztosra akart menni. Ezért másnap reggel körülbelül ugyanabban az időben újra az ablakba állt és mit látott? Újra két tehenet engedett ki a szomszéd az istállóból. A parasztember fel volt háborodva, de haragja nem tartott sokáig.

Csakhamar támadt egy ötlete: „Ha eddig működött a szomszédnak két tehénnel, akkor valószínűleg az sem fog feltűnni, ha én magam is küldök egy második tehenet a legelőre.” Kigondolta és már meg is valósította tervét – így már 102 tehén ment reggel a legelőre, akik közül mindnek egyforma mennyiségű táplálékra volt szüksége.

Természetesen egy idő után ezt is észrevették a faluban, és minden héten egyre több tehén volt a legelőn, ami 100 tehénnek bőséges táplálékot nyújtott, de 120, 130, vagy akár 150 tehénnek már nem volt elégséges.

Így omlott össze bizonyos idő elteltével egy rendszer, melynek alapja a tisztesség, őszinteség és bizalom volt… Nem a tehenek nagy száma tette tönkre az alpesi legelőt, hanem a százegyedik tehén. A rendszer összeomlásához elég egyetlenegy, aki a rendszert belülről megtámadja.” Detlev Blenk

Persze senki sem hibátlan, és nagy a kísértés is, mégis létfontosságú felismerni, hogy hol van a határ a szemfülesség, és az etikátlan, mások kárát, végső soron a mi kárunkat is okozó viselkedés között.

Vannak példák, amiket nem kell(ene) követnünk,- még akkor sem, ha egy-egy törvény, azaz az azokat létrehozó emberek esetleg elnézőbbek, vagy épp a határ másik oldalán állnak.

Nem hunyhatjuk be a szemünket, nem maradhatunk némák, ugyanakkor önmagunkkal szemben sem lehetünk elnézőbbek, mert mindannyiunk felelőssége az, hogy merre halad közös világunk.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!