Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének emlékére nem elég a kokárdát feltűzni, és frázisokkal teli ünnepi szónoklatokat mondani vagy hallgatni. A márciusi ifjak…

cselekedni is mertek, példamutatásukkal ma is üzennek, hogy mi sem adhatjuk fel. A mindennapokban is bátran, elszántan, tisztességgel tennünk kell nemzetünk és szűkebb környezetünk javáért, amivel egyúttal saját magunk és családunk javát is szolgáljuk.

Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy hitük, nemzeti öntudatunk, összetartásunk által nagyszerű dolgokra vagyunk képesek, ezért sokkal többre vagyunk hivatottak annál, mint amilyen szerepet szánnak nekünk.

Nap-nap után, újra, meg újra, mindenkinek a maga helyén, a lehetőségei és tehetsége szerint meg kell vívnia a maga kis forradalmát ahhoz, hogy újra „legyen béke, szabadság és egyetértés”.

„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!” . Jókai Mór

A heraldika (címertan) szabályai szerint a színek mindig belülről kifelé olvashatók, tehát a magyar kokárda belülről indulva piros, fehér, majd zöld. A sok-sok éve elterjedt kokárdán kívülre kerül a piros és belülre a zöld. Számomra a szabálynál sokkal fontosabb, hogy a kokárda viselete legyen szívből jövő, és valódi cselekvésre serkentő.

A kokárdán a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi. Reménykedem benne, hogy egyre többen felfedezik az erőt önmagukban és hűek maradnak a magyari értékekhez.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!