Az ítéletidőnek köszönhetően március 15-e nem a politikai csatározásokról, nem a széthúzásról, hanem az összefogásról szólt. Az elmúlt napokban sok-sok ember mutatott példát bátorságból, emberségből, önzetlenségből.

A tűzoltók, rendőrök, mentők, katonák, katasztrófavédők, polgárőrök mellett pár óra alatt számos önkéntes is aktivizálta magát. Volt aki traktorral, terepjáróval, lapáttal mentett, mások üzleteket nyitottak ki, élelmiszert, innivalót, gyógyszert, takarót, szállást adtak, vagy telefonáltak, szerveztek, információkat osztottak meg.

Egyáltalán nem volt fontos, hogy ki milyen nemzetiségű, melyik pártnak a szimpatizánsa, nem volt okoskodás, helyette együtt, egymásért segített sok-sok ember, azzal, amivel tudott a bajba jutott embertársain.

Csatlakozhatnék azokhoz, akik arról vitáznak, hogy ki mennyire felelős a kialakult káosz helyzetért, és bírálnak, másra mutogatnak, de a lelkiismeretével mindenki számoljon el maga.

Inkább megköszönöm mindenkinek, aki részt vett a problémák megoldásában. Méltó volt mindez az 1848-49-es szabadságharc eszméihez. Köszönet a példamutatásért, én így szeretlek Magyarország!

Újra bebizonyosodott, hogy ha akarjuk, képesek vagyunk jobbá lenni és igazán tenni. Aki átélte mindezt akár hóban rekedtként, akár segítőként, az szerintem velem együtt ugyanúgy szeretné, ha mindez az önzetlen példás összefogás a mindennapok során is felfedezhető lenne.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!