Minden ember máshol tart a tapasztalatokból levont tanulságok, és felismerések útján, ám az alábbi történet is rámutat arra, hogy közönyös, kíméletlen, számító világunk megváltoztatását magunkkal kell elkezdenünk.

„Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt!

Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte. Az antropológus ezt nem igazán értette, és megkérdezte tőlük, hogy: „Miért nem versenyeztetek?”

Mire ők csak annyit mondtak, hogy: „Ubuntu. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?” A törzs nyelvén az Ubuntu azt jelenti, hogy „Vagyok, mert vagyunk.”

Ugye van még mit tanulnunk? Az Ubuntu egyébként egy ingyenes, jogtiszta, biztonságos operációs rendszer neve is, amellyel nagyszerű dolgozni. 🙂

Mindenki rendelkezik valamilyen különleges adottsággal, és ha bírálat, gyűlölködés helyett inkább bátorítjuk, inspiráljuk a másikat, akkor ő is könnyebben kibontakoztathatja az eddig rejtve maradt képességeit, melyekkel remélhetőleg nemcsak magának, hanem másoknak is segítségére lesz. Sejtem, hogy olvasóim közül most sokan azt gondolják, hogy hiú ábrándokat kergetek, de a tapasztalataim mást mutatnak. Bárki kipróbálhatja a környezetében, hátha hasonló tapasztalatokra tesz szert! 🙂

“Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi – sem bennem, sem másokban. Az életen nem lehet „makulátlan fehér palástban” végigsétálni. Önmagunkhoz kell hűnek lennünk, nem elképzelt ideálokat kergetünk. Legtöbbször úgy gyötörjük meg magunkat, hogy kellő önismeret híján, irreálisan magasra emeljük a mércét. Olyat követelünk magunktól, aminek nem vagyunk képesek megfelelni. Így állandósulhat a bűntudatunk, a kudarcérzetünk. Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben; „sugár és salak” – ettől ember.”

“Mások megismerésének legnagyobb akadálya hiányos vagy torzított önismeretünk. Belső állapotainkat akarva-akaratlanul mindig átvisszük a külvilágra, önmagunkhoz való viszonyunk meghatározza másokhoz való kapcsolatunkat is. Aki önmagával túlságosan szigorú, kegyetlen – másokhoz is az lesz. Aki önmagának sokat hazudik – hazudik a környezetének is. Aki megérti önmagát – másokat is meg fog érteni.” Popper Péter

Muszáj, hogy meghallgassunk másokat, szót értsünk egymással, egyre sürgetőbb együtt gondolkodni, összefogni, nem adhatjuk fel a reményt, hogy van még esélyünk jobb világot teremtenünk.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!