Elmúlt egy újabb év az idővonalamon. Azt szokták mondani, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. No, ez nálam a legtöbbször még mindig 20, de azért akadnak napok, amikor 80. Számtalan nehéz és örömteli pillanatot éltem át az elmúlt évben is.

Mivel semmi sem történik véletlenül, így levontam a tanulságokat, többek között, hogy mindig volt valahogy, és azt is, hogy mennem kell tovább a megkezdett úton, és közben továbbra is nekem kell teremtenem a saját életem. Szerintem az évek múltával egyre higgadtabbá váltam, de azért sokak szerint még most is olyan vagyok, mintha „pezsgőtablettába” csöppentem volna születésemkor! 🙂

Tény és való, hogy egyre határozottabban érzem az utam, és közben még mindig tele vagyok ötletekkel, hogy egy nap se teljen unalmasan. Továbbra is igyekszem “mozgatórugóként” hatni és ráirányítani minél több ember figyelmét arra, hogy bár a kártyalapokat már megkapta, de hogy hogyan játszik velük, az csak rajta áll.

Mindannyian folyamatosan változunk, átalakulásunk pedig átformálja a körülöttünk élőket is. Egyeseket közelebb hoz, másokat eltávolít, és ez így van jól. Hálás köszönetem azoknak, akik mellettem voltak, vannak jóban-rosszban, és azoknak is, akik nem, mert ők is tanítottak.

Régebben ilyenkor zenés, táncos, beszélgetős bulit szerveztünk. Ezek továbbra is az életem részei maradnak, de most valahogy csendesebb ünneplésre vágytam, szűk családi körben. Azt megígérhetem, hogy ahogy eddig is, ezentúl is olyan leszek, amilyen lenni szeretnék. 🙂

Számtalan születésnapi jókívánságot kaptam a közösségi oldalak jóvoltából is. “Megérteni egymást örömben, szenvedésben, segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is, nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot, gazdagnak lenni és szórni a pénzt. Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk, s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy: Köszönöm Mindenkinek!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!