Szilveszter estéje a számvetés ideje is. Fogadalmakat, teszünk, tervezünk, hogy mit fogunk jobban csinálni, min szeretnénk változtatni, és mit fogunk az új évben megvalósítani. Sokan felidézzük az elmúlt évet,…

kielemezzük, hogy mit tudtunk az egy évvel ezelőtt magunknak tett ígéretekből megvalósítani, és hány várat még magára. Mit tettünk vagy éppen nem, mit tanultunk meg és mit nem. Vajon milyen képet alkottunk magunkról? Milyen a viszonyunk önmagunkkal és azokkal az emberekkel, állatokkal, és növényekkel, akikkel kapcsolatba kerültünk? Jobbá lettünk? Jobbá tettünk? Segítettünk? Nekünk segítettek? Hogy éreztük magunkat az elmúlt évben?

A statisztikák szerint az újévi fogadalmak csaknem 80 százaléka megvalósítatlan ígéret marad, sőt nagy részüket már január-februárban feladjuk, ígéreteink megbukik a hétköznapok könyörtelenségén. Sokan a körülményekre fogják, hogy miért nem tudták megvalósítani fogadalmukat, míg másoknak kudarcélményt, csalódást okoz, ha nem sikerül megtartani az ígéretüket.

Vajon miért nem sikerül valóra váltani az új évi ígéreteket?

Hova lesz az a magabiztos eltökéltség, ami megvan bennünk akkor, amikor megfogadjuk, aztán lassan (vagy gyorsan), de biztosan elszivárog ?

A “realisták” úgy próbálnak védekezni, hogy nem fogadnak meg semmit. A magam részéről nem gondolom, hogy ez a követendő példa.

Fontos folyamatosan változnunk, és alkalmazkodnunk a körülöttünk is folyamatosan változó körülményekhez, hogy jobb nőként, férfiként, feleségként, férjként, anyaként, apaként, barátként, kollégaként, emberként élhessünk.

Nézzük, mit tehetünk az ügy érdekében!

A sikertelenség egyik oka gyakran az, hogy a fogadalmak mögött nincs komoly akarat, erős szándék, majd cselekedet. Ezeket az ígéreteket én “jó lenne, ha… ábrándozások”-nak nevezem.

Az sem célravezető, ha olyan dolgot tűzünk ki, amit nem a saját vágyainkra építünk, hanem sokkal inkább a másoknak való megfelelés a mozgatórugó. Ez nem elég, olyan belső, önként vállalt fogadalom kell, amely tényleg inspirál, motivál.

A következő, ha lehet, még fontosabb tényező a múltunk. Az ember hajlamos túlságosan is hagyni, hogy a tegnapja határozza meg a mai napját. Ha tegnap ideges voltam (és persze tegnap előtt is, meg tavaly is), akkor ma is ideges leszek. Ha tegnap bizonytalan voltam, akkor ma is az leszek. Ha tegnap zárkózott voltam, akkor ma is az leszek. Ennek így kell lennie.

Vagy mégsem?

Gének, meg öröklött viselkedésminta, tehetség, adottság, és még sorolhatnánk a misztikusabbnál misztikusabb magyarázatokat.

A válasz a feltett kérdésre NEM! , NEM, és NEM!
Nincs jó ok arra, hogy ennek így kell lennie.

A valóságtól elrugaszkodott, irreális fogadalmakat is szinte lehetetlen megvalósítani, és azokat is, amelyek mögött nem található valamilyen terv.

Döntsd el, hogy mit akarsz valójában, mi az a cél, amelynek megvalósulására égető belső vágyat érzel. Gondold át, hogy miért is akarod elérni, megvalósítani ezt a vágyadat, milyen pozitív változással jár, ha sikerül.

Törekedj a minél pontosabb és konkrétabb célmeghatározásra, és feltétlenül állíts mellé egy reális határidőt is.

Mindenféle előzetes kritika nélkül írj le minden ötletet, ami a célod megvalósulásához vezethet, majd válaszd ki azokat, amelyekről úgy gondolod, hogy azonosulni tudsz velük és be is tudod építeni a mindennapjaidba, azaz hajlandó is vagy megtenni.

Azt is meg kell érteni, hogy nem lehet egy nap alatt megszabadulni a régi szokásoktól, és helyettük új szokásokat kialakítani. Ne akarj mindent egyszerre! Szakértők szerint 21 nap kell ahhoz, hogy az ember új szokásokat sikeresen rögzítsen. Az elején legtöbbször rosszul érezzük magunkat, mert nő bennünk a stressz, amit az addig ismert dolgok elhagyása és új, ismeretlen, kezdetben kényelmetlen alternatívájuk kipróbálása jelent. Nehéz a komfortzóna elhagyása. Ilyenkor segítségünkre lehet, ha elsajátítunk valamilyen relaxációs, stresszoldó technikát és az is segít, ha az új élményeket megosztjuk másokkal is, pl. olyan emberekkel, akik “hasonló cipőben járnak”, mint mi.

“Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között. A miénk a döntés, nem pedig bárki másé.” Richard Bach

Bármit fogadunk is meg ezen a napon, az a lényeg, hogy cselekedni is kell! Hidd el, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint amilyenek gondoljuk magunkat. A megoldás mindig nálunk van, csak meg kell látni a lehetőségeket.

A nagy mulatozás és fogadkozások közepette azt se felejtsük el, hogy nem csak magunkkal, de másokkal szemben is komoly feladataink vannak!

Szeretném megköszönni minden bloglátogatómnak az eddigi figyelmet, időt és energiát, és remélem, hogy 2011-ben is közösen elmélkedhetünk, vitathatunk, tanulhatunk!

Kívánom, hogy legyen mindenkiben elég erő és kitartás, hogy megvalósíthassa mindazt, amit a 2011. évre eltervezett!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!